Vass István Pistike Internet Jegyzetfüzete

" ÚTON LENNI BOLDOGSÁG..."

2012-01-25T09:18:00.017+02:00

.... a "reggel kilenc" órai találkozást a Dzsungelben a P. Mobil zongora futama ébresztette fel bennem, melyen szólt a teló és zörgéssel jelezte, hogy Zotyó van a jel másik végén....
Igen, Zotyó volt és kissé ijedten vette tudomásul, hogy se mi, se busz nincs a helyszínen , szal otthagytuk, elhagytuk, átvertük.... ott akkor ami minden eszébe juthatott az mind ott vibrált az orange hullámhosszán...! Nos , elgondolkodtam az ágy sarkán, hogy valamelyest összerakjam a mozaik kockákat az indulás megeggyezésérõl, ami semmi esetre nem asszociálta a délelõtti kilenc órát. Itt valami tévedésnek kell lennie....
Néhány telefon és kiderült, egyedül Zotyó van tisztában az indulás pillanatával.
Fél egykor hagytuk el a várost.


... ennek így kellet indulnia :)

A hangulat az csodás volt, majd a szovátai töltő állomáson vásárolt Zézétáppp CD (Dzsingisz akcentus) varázsolta hangulatosabbá az utazás csendjét..... mondom csendjét.... mivel SP teljes lehalkításban hatszor engedte hosszan, mert az elől a hangosnak tûnõ hangszórók a hátsó sorba fikarcnyi hanghullámot nem juttattak....
Váradig a hangulat életben tartását biztosította Zotyó áfonyás szoftver frissítője és a Staropramenn.... ott aztán Csövike torokfájása adott aggodalomra okot és ami nagyon riasztó volt a zenekar számára az az, hogy ezt a torok problémát Fássssy Ádám hangján közölte velünk.... a gyerek sürgősségin adtak nekije egy injekciót és szigorú diétával, alkoholmentességgel riogattuk az ártatlant....
Pesti éjféli megérkezésünk a XV-ik kerületbe minden nehézség nélkül történt.... volt két drb. GPS-ünk, az egyik férfi a másik nõi hangon közölte az útirányt, hogy tévedés ne essék....
A reggel mindenki szinte egyazon gondolattal kezdte a szombatot, hogy Csövike jól van-e.... és szerencsére széles mosolya a kockás simlédere alatt jelezte, hogy hatott az injekció, különösebb problémái nincsenek csak éhes....
Dél körül döntöttünk, hogy városnézésre indulunk..... Dzsingisz még egy utolsó hangolást indítványozott frissen húrozott gitárján még az indulás előtt, mely szakadást okozott. Ezzel már megvolt a kitűzött cél, Dzsingisznek vennie kell egy húrszettet... aztán irány a belváros.

lila, kockás, fekete, simléderes...... Dzsingisz még azt is elhitte, hogy jól áll neki...

Csövike egyre jobban lett és illegalitásra irányuló gondolatait osztotta meg velünk, hogy blattoljuk hosszan Budapestet.... melyet természetesen nem vállaltunk be.... főleg azután, mikor megállt egy rendőrségi kisbusz közvetlen mellettünk s abból kiugrált vagy húsz rendőr..... minden tekintetünk Csövire meredt, aki nagy természetességgel kijelentette, hogy úgy néz ki nem sikerült megelőznie a hírét....
Aztán a szürkület egyre több rendőrt és zászlós embert hozott szembe velünk, akkor tudtuk meg, hogy a szimpátia tüntetés egy napra esett a mi Budapesti jelenlétünkkel. Ennyi embert hömpölyögni életemben nem láttam.

az elsõ reakció, hogy hova ültetünk le ennyi embert.... a második: -ez már a kormány dolga....

Talán két órán keresztül vonult a fáklyás menet, melyben volt valami magasztos, valami félelmetes is, éreztem a levegőben vibráló több százezer ember gondolatát, hazafias érzelmét...
A Silenus Music Pubba lassan kezdtek betévedni az emberek, majd kilenc órai kezdésünk egész szépen megtöltötte emberekkel a színpad előtti kis vendéglátói részt..... a legszebb az volt, hogy rengeteg rég nem látott székelyudvarhelyi arc jött el, kik kint élnek.

a megvílágitás jó volt..... a hangosítás tökéletes!

A koncert nagy hangulatban kezdõdött és ugyanolyanban vagy talán még nagyobban végződött. Az csak hab volt a tortán, hogy két kis kínai is ott mosolygott Endrének az első sorban. Szünetet nem tartottunk, egybe nyomtunk le vagy 100 percnyi dalt. Koncert után összepakoltunk, majd fogadtuk a kézfogásokat, gratulációkat.

Komolyan nagyon jól esett, adott egy erõt, mert ez volt az a hely, hogy nem tudtuk, milyen zenei igények lesznek a Silenus "túldíszített"" falain belül.... és sikerült.
Éjfél nagyságában átvonultunk egy nagy csapattal a közeli Ibolya korcsomába, ahol még egy kör sörrel, viccmondással ünnepeltük meg az est szép lezárását. Taxi és irány az édes otthon.....
A vasárnap délelőttöt a XV kerület körbesétálásával ütöttük el. Délután vissza a Silenusba az otthagyott felszerelésért majd onnan át az Old Man's Pub falai közé.

cigiszüneten kint.... mi betartottuk a január 1. jogszabályt.... :)

Tetszett a hely, nagyon hangulatos kis pub, melynek minden fala árasztotta azon zenészek nyomát kiknek a zenéjén nőttünk fel. Beszerelés és egy kis beállás, majd vártuk hogy a helységbe beszivárgó vendégek szép lassan betöltsék a teret. Pontban kilenckor kezdtünk, a bólogató fejek és tapsok visszaüzentek ,hogy itt nem lehet már semmi baj.... érkeztek olyan emberek, kik ott voltak a Silenusba is, ami szintén visszaigazolta, hogy van helye a mi kis muzsikánknak.

A repertoár végén boldogan omlottunk a karosszékekbe, majd jelezték, hogy még néhány dalra szeretnék ha visszalépnénk.... örömmel tettük meg, még három eljátszott dallal tettünk pontot az általam már nyolc éve megálmodott estnek.

Az, ami ezt az álmot valósággá varázsolta sok ember közreműködésével történt, melyet ezúttal is nagyon köszönök, köszönünk.
Nagy-nagy köszönet Enikõnek és Gulesznek a felajánlott kedves kis lakásért! Nagy nagy köszönet a Polgármesteri Hivatalnak a felajánlott mikrobuszért! Nagy nagy köszönet azon barátoknak, kik anyagi támogatásukkal segítettek, akik bár megtiltották, hogy nevesítsem, de fontos helyen vannak a szívünkben! Nagyon nagy köszönet a családjainknak, kik támogattak! Nagyon nagy köszönet mindazoknak, akik drukkoltak nekünk, hogy összejöhessen. Nagy nagy köszönet Tibinek, Kettának és Zotyónak a fotókért. Nagyon nagy köszönet kik el tudtak jönni és kikkel együtt daloltuk el a "Kocsmadal" refrénjét. Szal, egy nagy köszönet minden közremûködõnek, a Silenus Pubnak és az Old Man's Pubnak is a meghívásért......és köszönet a visszahívásért, mert ez is megtörtént! :)

Old Mans Pub Képgaléria ITT.

Silenus Pub Képgaléria ITT.

"SOSE HALUNK MEG!"

2011-11-28T11:28:00.000+02:00

"SOSE HALUNK MEG!"
A dalok nem változnak..... az előadók igen..... ezzel a gondolattal ünnepeltük meg szombaton az Orpheusz 15. születésnapját. Hosszú idő, de mégis gyorsan elröpült..... ez alatt a 15 év alatt bozontosabbak illetve kopaszabbak lettünk, régen a koncertek élményét a barátoknak és a szüleinknek most meg a gyerekeinknek meséljük. Megtanultuk az élményt átadni és fogadni.
Megtanultuk értékelni, hogy mennyire fontos a barátság és ennek a zenekari köteléke. Vidám perceket, órákat éltünk meg többségében ezen évek alatt, nem tántorítottak a félresikerült ritka pillanatok.
Köszönjük Nektek!!! :)

fotó galéria Picasa Web ITT!

képek: Bán Attila

ORPHEUSZ 15. SZÜLETÉSNAPI KONCERT

2011-11-22T18:34:00.000+02:00

Meghívó

November 26-án, szombat este ünnepi koncerttel, tortával és pezsgõvel ünnepeljük a zenekarunk 15. születésnapját. Mindenkit szeretettel várunk a Jungle Étterembe 22.00 órai kezdettel induló születésnapi bulinkra! :)

A szabadban... 2.

2011-10-04T12:26:00.012+03:00

ELSÕ RÉSZ ITT: A szabadban 1.

Nos, úgy illik, hogy tájékoztassam a nagyérdeműt, a felső tízezret meg a többieket arról, hogy mi is történt a Duna Deltában, ...igen... azokban a pillanatokban is, mikor mi a Kenderes kertben pityókaszedéssel vertük el a napot....
Hazajött Csövi és Dzsingisz a Deltából. Szemükben reménytelen csillogás, lélegzetük szapora és rémült, arcizom rángatta ábrázatuk állvigyorban tetõdzött .... mivelhogy megvilágosodtak, s az a nagy megvilágosodás tudata hasított elméjükbe, hogy dolgozni kell. Továbbra is... ugyanis az átteleléshez megszámított halmennyiség jelenleg is ott úszkál a Delta langyos vízében.
Bevallom, meghökkenten hallgattam az egyhetes halászmeséiket, hogy a kis 40 centiseket visszadobták, hogy ívásra hadd érjék el a serdülőkort, a nőstény harcsákat visszadobták, mert ugye nőké az elsőbbség.... a hímeket meg azért, hogy tartsanak össze mint férfiak.... szal magyarán: NEM FOGTAK SEMMIT!
A baj az, hogy megrémültem én is, remegő kezekkel támasztom az asztalt, míg dudorászásom közepette kalimpálóm egykezesen a billentyûzetet... igen, felismertem magamban az erőt. Mert ugye az elõzõ írásban említett pityókaszedés alatti gondolattal hattam az univerzumra azzal, hogy ha már én a Kenderes kertben s õk a Deltában, akkor ne fogjanak semmit! Az átok ami fogott. Azóta próbálok csak jóra gondolni. Szépre.
Görög válság.... jujjjjjj, NE! , erre ne is gondoljak, mert még bekövetkezik.... huhhh....

elõzmény: A szabadban... (1)

***

A szabadban....

2011-09-08T14:38:00.008+03:00

Most hogy eredeti kínai tornacípõben belegyalogoltunk az őszbe, vidéki szeretteink üzeneteire reagálva vettünk és még fogunk részt venni a mezõgazdasági termények betakarodásában annak rendje-módja szerint. Az a gondolat cikázott agyamban a nálunk honos és úgynevezett pityóka szedése közben, hogy Csövi és Dzsingisz alázatos ábrázattal tolják a botjaik a víztükre fõlé a Deltában, s ez nagyon nem hagyott nyugodni.... nem egyébért, hanem csak úgy..... hadd csuklásuk zavarja meg az ebadta halak horogra akadását ott a Duna Deltai fuvallatban....így ha már gondolkodni való idõ szakadt a nyakamba itt a Kenderes kertben a pityókaföldön, ebben a szép, verejték-pormegszálló melegben.... no... gondolok én rájuk, hadd szállja meg a csuklás a két kölköt...

-ahogy Apósom is megnevezte a Balu Park fái közt tengõdö, lógó, fityegő emberek ténykedését, hogy jobb lenne ha kaszálnának és nem holmi hülyeségre pazarolnák szobák falai közt ernyedt izmaik.... s valóban.... milyen szép lenne észak-koreaiasan megszállni kellemes hétvégéken az őseink falvainak határait, mindenki akaratától független nyelesszerszám birtokbavételét követõen....ahogy tudom, hogy a bölcs intelektuel észak koreai népesség hanyat-homlok menekül a hétköznapok irodáiból ki a mezõgazdasági telepre a hétvégén, s ajaj, akadnak olyan társadalomból kiszorult egyének is a szocialistapista államban , kiknek a vasút karbantartása jut... mármint kicsipegetni a növényzetet a tartógerendák közül.... naugye-ugye.... ezt olvastam... s hogy ez kötelezõ az teljesen mellékes állapot, mivelhogy õk is a két kis kezük munkáját élik fel... ...nincs import.
Nos a munka nem szégyen..... villan be Vlagyimir Iljics Lenin ábrázata, (avagy ahogy Ernõ barátom elemezte anno '89 elõtt történelemórán, hogy a "Nagy hatodik Lenin") ahogy mutatóujját az égre emeli, s ha belegondolunk itt az ideje, hogy visszaszoktassuk magunk a földhöz.... a biógané termékenyítette drága jó fekete anyaföldhöz, tudatosan, mert előbb utóbb a táplálkozásunk alapvető termékeiért a két kis kezünk munkájának gyümölcse lesz a nyerő. Nekünk is...
Nos ezt a pár sort nem az a tapasztalat íratta, hogy pityókaszedésem méltó ünneplése legyen, hanem, hogy Csövi és Dzsingisz halászként tenyerelnek a földön a Deltában, elnyúló testalkatban, szájuk sarkában deltai gyomnövényzsengével s közben pöcögtetik a Shakespeare bot végét, hogy hadd legyen meg az elméleti kapás-élvezet ... ........ s be jó lehet nekik... a többi csak körítés.... :)

... de azé a bió-pityókatokán es jó!!! :)

Múlik most az idõ

2011-09-07T08:49:00.002+03:00

Múlik most az idő

Ülök a széken,
szemem egy képen,
agyamba már
beégett régen

Egy kis szoba
benne van minden
a múltam a jelen
sorjában, szépen.

Rfr.
Ha zöldel kint a mező
Majd megsárgul az erdő
Gondolatomban mindig ott vagy
Így múlik most az idő!

Ülök a széken,
a csend közepében,
suttog a szellõ
múlik most az idõ.

Hosszú az éjszaka
reggelre száll tova
minden mi álmomban volt
egy dalban helyet kapott.

web: http://www.orpheusz.blogspot.com

még több videó: http://www.youtube.com/profile?user=VassIstvan#g/u

TENGERPARTY KÉPEK ANNO 2011

2011-08-03T12:49:00.002+03:00

Visszapillantó....

2011-07-21T08:49:00.011+03:00

... hüha...
most néztem meg, mivel eddig valahogy nem tartottam fontosnak, hogy analizáljam magam az írásaimon keresztül, hogy 4 éves ez a blog.... azaz lesz szeptemberben... nahát kicsi a világ s röpül az idő s én semmit nem változtam.......... csak a fényképeim....
... talán még annyit, hogy második gyerekkoromba törpültem vissza, ott vagyok abba a titkos világba megszorulva, melyet magam hasítottam anno létezésem égbeszökõ korszakában.
... talán még annyit, hogy megtanultam felnőttként viselkedni..... avagy felnőttként gyerekeskedni....
... megtanultam letisztultan ereszkedni gyerekeim, Réka és Ákos mellé a szőnyegre , hogy kirakjuk aznapi életfeladatunk apró darabkáit.
... megtanultam önmagam rosszaságában és jóságában úgy létezni, hogy ne bántsak.... ha lehet....

2007-ben még egy gyerekes apaként kezdtem írományaim digitalizálni, illetve írogatni, digitális kéznyomom hagyva magam után a világhálón.... soha nem gondolkodtam , hogy jól vagy rosszul írok, nem is volt fontos és nem is lesz, mivel alakítható mindenki forma-lelkivilága.
Nemrég , egy hosszú estén, vidéken beszélgettünk egy erdélyi magyar irodalmi újság szerkesztõnõjével, K. A. költõnõvel a versírás, -avagy ne korlátozzunk.... - az írás megvalósításáról, az értelméről, a háttér világáról.
Többek közt egy dologban egyetértettünk, s ezen dolog nagyon meglepett mivel középiskolás koromtól tagadtam meg a verselemzés teljes megértésének megvalósulását ... akkor és most is abban a hiszemben nyeltem le az elemzések ezer írányú tankönyvpedagógiájának köveit, hogy úgy sem fogjuk megtudni soha, hogy a költő milyen lelki avagy háttér gondolattal indította el első sorait..... maga a szikra a titok............. a robbanás az ellemezhetõ......
'szal, nekem is vannak bepöccent perceim, melyek írásra késztetnek és ennyi..... nem magyarázom, mert nincs értelme senkit bonyolítani.... :))))

Ez lettem.

Köszönöm a látogatóimnak, hogy párhúzamban voltak velem, avagy akár kereszteztük is egymást valahol.... :))

2011

Székely Pajzs 2011 júni 26.

2011-07-01T13:07:00.002+03:00

Nos, ez az új Vackor nevû hangszerem :)))
... egyedi, mert Ákos hozzakoppantott a kalapáccsal..... azóta jött be szokásba mindennapi mondóka: -kés, villa, olló, láncfûrész, kalapács nem Ákos kezébe való. :)))

fotó: Barcsa István

A FESZTIVÁL 2011

2011-06-10T21:17:00.001+03:00

.... megszerveztük, ott voltunk, esett az esõ... de jó érzés volt a szomorú idõben mégis vidáman meglenni a fedett asztalok között s hallgatni olykor az épp játszó zenekart vagy az esõ kopogását a ponyvalapokon....

Ahogy Csövi barátom szokta mondani: "... de azé jól éreztük egymást..." :)

Ujságcikkek a fesztiválról (elõtte és utána):

UH.RO
Szász Attila
http://uh.ro/itthon/kozelet/6649-masodszor-is-vorosben-a-kek

Az udvarhelyi mini-rockfesztivál célja idén is a segítségnyújtás, mindezt pedig a zenén keresztül szeretnék megvalósítani. Június 9-én ajánlott a minifoci pálya felé venni az irányt.

A 2010-ben először megrendezett Vörösben a Kék karitatív zenei fesztivál elérkezett második kiadásához, ami egyaránt öröm a szervezőknek, a zeneszeretőknek és a segíteni akaróknak is. A tavalyi szervezés egy olyan feladat elé állította a szervezőket, köztük a főszervező Orpheusz zenekart, amit szívesen vállaltak be, ugyanis a segítségnyújtást az egyik legemberibb tulajdonságnak tartják.

Akkor a zenekar sem volt könnyű helyzetben: egy hallássérült fiatal műtétje mellett kisebb részben az ő elégett felszerelésük visszavásárlását is segítette a fesztivál.
Vass Istvántól, az Orpheusz zenekar gitáros-énekes-szövegírójától megtudtuk, az idei, június 9-én, csütörtökön sorra kerülő fesztiválra úgy tekintenek, mint egy jó példa egy politikailag szétszakadó városban, hiszen minden támogató és zenekar készségesen nyújtott segítő jobbot politikai nézettől, hovatartozástól, vagy éppen zenei stílustól függetlenül és egy csapatként állt össze a Vörösben a Kék mozgatórugója.
A tavalyi sikeres fesztivál megerősítette azt az elképzelést, hogy a fesztivál évenkénti megrendezést érdemeljen ki. Idén 5 lej a belépő, amit ismét karitatív célokkal vezettek be: a teljes bevételt az értelmi sérült gyerekekkel foglalkozó Orbán Alapítványnak adományozzák – éppen ezért lett a „Segíts, hogy segíthessünk!" a fesztivál mottója.

A szervezők köszönik az összes résztvevő zenekarnak, hogy minden anyagi honorárium nélkül is készségesen és örömmel elvállalták a részvételt. Az idei dzsessz, blues, folk-rock fesztiválon hallhatjuk majd az Orpheuszt, az Ég és Föld zenekart, a Monyo Projectet, a Gary Moore emlékzenekart, a Cold Taste-et valamint diákzenekarok is fellépnek, úgymint a Gloomy Afternoon és a Face Today.
Ugyanakkor köszönet illeti a polgármesteri hivatalt a szervezésben nyújtott segítségért, Tamás Edét (ex Macskaméz Blues Band) amiért újból elvállalta a műsorvezetői szerepet és a médiaorgánumokat amiért segítenek a rendezvény népszerűsítésében.

Minden segítő szándékú és zenét szerető embert várnak június 9-én, csütörtökön a városi minifoci pályán. Kapunyitás 19 órakor, beugró 5 lej: Segíts, hogy segíthessünk!

A fotók a 2010-es Vörösben a Kék fesztiválon készültek.

---------------------------------------------------------------------------------

Udvarhelyi Híradó
Antalfi József
http://www.szekelyhon.ro/magazin/osszefogas-a-zuhogo-esoben

Jóllehet a lelkesedéssel és a részvétellel nem volt baj június 9-én a második Vörösben a Kék karitatív zenei fesztiválon, de a zuhogó esőre való tekintettel néhány óra után abba kellett hagyni a koncertsorozatot. 94 fizető vendége volt a fesztiválnak, a jegyek árából összegyűlt 4700 lejt az értelmi sérült gyerekekkel foglalkozó Orbán Alapítványnak adományozzák.

A tervezett 8 fellépő zenekar közül az Ég és Földnek, Gloomy Afternoon-nak, a Face Today-nek és a szólóműsorral fellépő Simó Annamáriának sikerült befejeznie a koncertjét. Mivel már életveszélyes lett volna folytatni a bulit, elmaradt a Monyo Project, a Gary Moore emlékzenekar, a Cold Taste és a Dead Smile fellépése. „Remélhetőleg ez a szünet nem haladja meg az egy évet, mindenképp szeretnénk, ha az Udvarhelyi és környéki zenészek továbbra is az összefogás, a segítség jegyében lépnének fel legközelebb is” – mondta a helyszínen Tamás Ede, a koncertsorozat műsorvezetője.

Vass István főszervező kifejtette, hogy az áramütés veszélye már fennállt, ezért hagyták abba a koncerteket idő előtt. „Június 13-án adjuk át az összeget az alapítványnak, sajnos ezúttal csak csak ennyi gyűlt össze. Sokat tanultunk az idei fesztivál megszervezéséből, azon is gondolkodunk, hogy a következő fesztivál fedett teremben legyen megszervezve. Az is megtörténhet, hogy főként a hangulata miatt legközelebbi fesztivál a szentkeresztbányai termálfürdőn lesz, két napon át. Panaszkodásra most sincs okunk, mivel meglepődtünk, hogy ennyien is eljöttek. Köszönjük mindenkinek!” – fogalmazott a főszervező.

ADÓBEVALLÁS 2011

2011-05-04T07:20:00.000+03:00

Tisztelt Címzett!
Mellékelten visszaküldjük a 2011. évi adóbevallását kijavításra. Ugyanis az “Eltartottak” oszlopba nem írhatja, hogy ”kormány, parlament, állami és helyi hivatalnokok és több százezer segélyes”.

Egyéjszakás kép

2010-09-27T19:52:00.004+03:00

...nemrég küldték e képet e-mailon.... egy pillanatkép ... saját dal-megnyílvánulásom.

"...Egyéjszakás ez az élet, ha egyéjszakás dalba férhet,

egyéjszakás gondolatok, egy éjszakás dalba valók..."

************

Vár, Fal, Császár és a többiek....

2010-08-24T15:00:00.016+03:00

Igaz, ami igaz…. már rég nem írtam sem ide, se máshova, de a föld olyan gyorsan megpördül a tengelye körül, hogy néha kiesnek a gondolatok az ember fejéből, szétszóródnak anélkül, hogy leírásra időt adnának.
Most sem akarom tovább fejleszteni eme pördülések eszmei futtatását, az biztos, hogy a nyár már öregesen botladozik , elázott kabátja őszies párafelhõket ereget. Vizet azt szórt épp eleget körénk, falvaink népe tenyér õsszecsapással hesegetik a felhõket, bár nem jajdulnak de aggódni azért nagyon tudnak és megvan rá az okuk.

Ez a nyár is eltelt.

Lábunk alá vettük Európa egy kis részét, császári lábnyomokat tapostunk, királyné századeleji ágyában fetrengtem gondolatban, míg csendes hang búgta fülembe schönbrunn titkait.

Na meg a gesztesi vár és a fekete macska esete. Edit egy szellemi hang által vezérelve kettőzte a várlépcsõket lefele, vagy talán a fekete macsek meresztette szemeit az optikai zoom középpontjába mely oly nagy sietséget eredményezett rosszat sugallva nővérkém elméjébe. Tetszett a dolog, nevettem is rajta, mert én bíz egy teremtett lelket sem láttam harminc másodperccel elébb a vár udvaron, viszont az itthon digitalizált képeimen ott villant a vakuban két macskaszem . Ott volt az az állat, vagy talán csak egy macskabõrbe bújt Esterházy lélek. Nem tudni.
Szerettem ott lenni abba a kis faluba olyan emberekkel, kikre azóta nap mint nap gondolok. Olyan gondolatokat tanítottak meg, melyek barázdákat szántottak agyamba, úgy a szeretet mint a pozitív gondolkodás elmélkedése terén. Megtanultam, hogy a szeretet és a szeretni tudás a legértékesbb (megtanulandó) szellemi örökség, melyet bízony igyekeznek átadni olyan emberek, kikből sajnos kevés van a világban. Hál Istennek én ismerek ilyeneket. A Keresztszüleim.

Bécs sokszínűsége, császári pompája illetve tiszta villamosai, mély morajú metrói épp úgy megihlettek önmaguk valóságával, mint ahogy megihlettek mellém telepedő, tv-bõl ismert iszlám vallásúak és ahogy beszélték önmaguk vagy a német nyelvet.

A Stephan Dom úgy volt szép, ahogy a földből felbúvóban a metró aluljáróból elénk tárult önnön magasságában. Bár rohadtul bosszantott, hogy a benti képek nem sikerültek, azért lelki békémért elmondtam magamba egy magamfajta imát. Kint kerestem a falba szorult török ágyúgolyót, bár a tornyot restaurálták és takarva volt egy életnagyságu fotó-ponyvával. Igy hagytam a francba a golyóbist, lényegében ha azt mondják, hogy ott van, akkor ott van.
Réka nem győzte csak úgy magába szívni a nagyváros csillogását.
Schönbrunn valóságos látványpompája lenyügõzte, a Sissy láz teljesen magáévá tette. Innen számoljuk a családba befészkelõdött Sissy őrületet, mivelhogy Réka személyesen átélte a királyné-császárné ki és mivoltát. Rongyosra lapozta hazafelé a Schonbrunn kalauzt, minduntalan a Sissy festménynél idõzött és csodálta a fenséget.
Persze egy elkottyantás a Sissy film létezésérõl egy komoly kutatást eredményezett, míg ismerőseink körében megkaptuk mindhárom részét. Mert Réka igenis látni akarta a császári mozgalmasságokat, a királynévá vállás eszmeiségét.. Nosza, megvolt a film, egy nyugalmas hétvégén nagy családi egyetértésben hosszan néztük mindhárom részt, nem egy korszak meghatározó, oscardíjas alkotás de Rékának igenis nagyon bejött. Főleg a menyasszonyi ruha parádé az első rész végén, csuhajjjj. Nos… én szeretek informálódni a háttérrészletekrõl is, ezért utána néztem a film elkészültének. Persze Romy Schneider életútját is egybecsaptam eme vizsgálódásaimmal, majd jeleztem a második rész közepén Rékának, hogy a néni ott szívelégtelenségben halt meg öregebb korára. Ez van, így járt. -Szívelégedettlenségben halt meg Sissy?-tette fel csodálkozólag a kérdést… -nem, Õt leszúrták egy ráspollyal! – tettem helyre mindkettő híresség életvégének pontos okát merész nyugalommal.
Na de térjünk vissza Bécsi úthoz.
Az állatkert maga pompájával kerített körbe-körbe, zsiráffejek hajladoztak a fejünk fölött, csilivili majmok rikácsolták körbe a teret s mi ott csak néztünk ki magunkból. Szerencsére a csúszók-mászók birodalmát már nem volt időnk meghódítani, de a legyalogolt kilométerek után nekem nem hiányzott egy hideg-üveges tekintet .
Encsi magasba emelten óriáskerékről csodálta meg a bécsi horizontot Rékával és Edittel, míg én jó osztrák sört kortyolgattam a fém monstrum tövében Keresztapámmal. Oszt felröppentünk a Duna Torony forgó csúcsába. Szédületes volt ott lenni egy világváros legfelső csücskében.
Szép, mozgalmas, kalandos egy hetet éltünk meg.

Nahát biztos, hogy a fent leírtak nem egy útleírás írott és íratlan szabályait betartva íródtak, de olyat nem is tudok. Na de fogjuk rá, hogy ha tudnék, akkor sem az volt a szándékom, hogy “nyomkövetõ” információkkal bombázzam a kedves olvasót. Erre jó a turista kis-kalauz.
Nekem így izgalmasabb. S nektek?

VÖRÖSBEN A KÉK - koncert - Székelyhon.ro

2010-05-26T10:11:00.000+03:00

Segélykoncert összefogásból

Katona Zoltán 2010. május 25., kedd 15:08 | Legutolsó módosítás: 2010. május 25., kedd 15:19

Legyen ön az első hozzászóló | | |

Vörösben a Kék

Segélykoncertet tart nyolc székelyudvarhelyi és környékbeli zenekar június 4-én, pénteken 18 órától az udvarhelyi minifocipályán.

A Vörösben a Kék elnevezésű koncert bevételének nagy részét az Ég és Föld együttes énekesnője fiának fülműtétjére fordítanák, illetve az Orpheusz együttes megsegítésére. Az április 29-ei tűzesetben (elégett a Jungle Music Pub egyik raktára) az Orpheusz zenekar teljes felszerelése megsemmisült – a segélykoncertről azonban már korábban beszélgettek az együttesek, s a tűz után határozták el, hogy a bevétel egy részét a zenekar megsegítésére fordítják – tájékoztatott Vass István, az Orpheusz együttes tagja. A fellépő együttesek: Szimpla Kárpáci, The Bluzers, Shadows, Ég és Föld, Swingin Yard Quartett, Plan B, Mongo’s Blues Band, Orpheusz. A koncert után Kusmó buli lesz.

Árkosi kastélyfoglalás

2010-04-20T14:23:00.002+03:00

… már az odaút rózsás hangulatban telt, az Opel Zafirába bekebelezetten néztünk ki fejünkből s a régi közösen “elszenvedett” utazások emlékeit elevenítettük fel. Lukács Tibi nyomta a gázt, majd én 129x elmondott tojásos viccemnek kezdtem neki 130x-ra. Mert ugye, Endre hallotta már 1996 óta, de Nagy Magyari Zoli nem… s ezen változtattam, ha már úgy is összezárva egy Zafirába kitünõ az alkalom… ( Endre nem így gondolta, s valszeg SP sem).
Útban voltunk Árkos fele, az Árkosi Kastély térfoglalása volt a cél egy pár órára. Meghívtak zenélni mi meg örömmel elfogadtuk. Andi hívott Szentgyörgyről, hogy jó lenne napos idõben a Színház épülete elé érni, mert ki van téve egy óriásbanner a zenekarról…. hogy legyen fotó, meg minden… oszt Árkoson eszünkbe jutott, hogy elfelejtettünk megállni… fotó elúszott…
A színpadi szerelés talán rekordidõ alatt megtörtént, meg merem kockáztatni azt a kijelentést, hogy már nagyon vágyódtunk egy korsó sör után s a motiválásra ez egy igazi remek termék volt. Szívélyesen fogadtak, ezt örömmel konstatáltam és az a hír, hogy a Szíriai főkonzul is megérkezett a kis koncertünkre enyhe aggodalmat váltott ki bennem, hogy ha esetlegesen szíriaiul meghívna Szíriába hogy fogjuk egymást megérteni. Vele volt Groszu Magdolna a TVR1 magyar adásának bemondónõje, szerkesztője kivel egyet értettem volna mindenben, ha…. Szíriáról (is) kellet volna egyeztetnünk.

A koncert jó hangulatban pörgött hosszan. Huszonkét dalt játszottunk, a “Gazdagasszony Blues”-t láthatóan fordították a Főkonzul Úrnak, a végén a hátsó sorokban ülök előkerültek az első üresen hagyott sorba.

A koncertterem barokk hangulata átitatta a lelkem, ének közben behunyt szemeim alatt megsárgult faliképek pörögtek földesurakról, drótkeretre feszített szoknyákba bújtatott dámákról. Lábam puha perzsaszõnyegen tompán ütötte a ritmust egészen a zenélés végéig, hol felébredésem közepette búcsúztunk az ottlevõktõl. A kastély igazgatója virág helyett egy-egy üveg kastélykertben termett gyümölcspálinkával ajándékozott, majd jövőbeli terveit és terveinket egyeztettük , remélem sikerül majd ősszel egy többkoncertes hétvégét összehoznunk.

Szentgyörgyön még pizzarendelés és annak megsütésének türelmes kivárása közepette jó hangulatban fejeztük a napot.
Köszönjük Kopacz Attilának a szervezést és Henning Jánosnak a fotókat.

KÉPRIPORT ITT

*************************************************

Elsõ ábrázolt aurám!

2010-04-08T07:19:00.000+03:00

Réka lerajzolt. Szabadtéri koncert, fényekkel, közönséggel és ami a legfontosabb, aurával a fejünk körül.
Réka most lessz 6 éves... ezért én nevesítettem a rajzon levõ hasonmásunkat, persze csak az Õ kedvéért ... hisz felismerhetõek vagyunk... nem?
Az aura dologgal meglepett... de ha van, akkor van!

ATRIUM CAFE - SZEBEN

2010-03-12T11:31:00.011+02:00

A gyönyörűen felújított és megvilágított ó-város látványa egyszerűen olyan hangulatba ringatott, hogy lelkesedésem egyre meredekebb emelkedésnek indult az esti zenéléssel kapcsolatosan.
Este hét órakor a helyszínen voltunk, bár a mikrobusszal való megközelítés bonyodalmasnak ígérkezett az útlezárások miatt.
A kávézó menedzsere , egy széles mosolyú aranyos lány örömmel fogadott, majd könnyed szökkenéssel a mikrobusznál termett, bepattant a sofõrúr mellé, megkerülték a várost és egy más irányból megérkezvén, kellemes hátramenetben kifújta az utolsó monoxidot a motor és már pakoltunk is.
Az Atrium Classic Cafe egy csodálatos hely. Megfelelt az általunk képviselt stílusnak, érdekes hangulat megvilágítás, mosolygó pincérlányok, falra kivetített mûvészfotók fogadtak.
Csövike óriási megrökönyödésére elektromos zárral müködõ wc-ajtó tántorította vissza sürgős gyomormenési reakcióitól, majd egy távlati kapcsoló megoldotta könnyed problémáit. Ezen mai napig rágódom, hogy mi lehetett e megoldásnak a titka, hogy egy távoli fali kapcsoló megnyomása és egy gyors iramodás kettős működése tette csak lehetővé a wc-be való bejutást…. na persze ez még csak egy előcsarnok, majd jött egy lépcsősor, I. emelet, jobbra fordulás, tornánc, majd a végén a “toilet” felírat. Csövinek majd a világ végét jelentette ez a szépen megtervezett útvesztő.
A színpadot szépen beterítettük hangszereinkkel, állványokkal, egy gyors beállás, hangolás s máris röpültünk a kávézók, pubok sorjázásában ki a térre, néhány fotó és már hozták is a levest, másodikot a tér hátsó felében megbúvó étteremben, melyet mégegyszer köszönünk a Szervezőknek.

Kimondottan jóleső érzés fogadott visszatérésünkkor, többnyire magyar szavakat hallottunk majd minden asztalnál.
Szépen bemutattak, felvezették a zenekart s kezdtünk is 9.10-kor. Húsz dalt játszottunk gyors egymásutánban, a hangulat óriási, az érzés leírhatatlan. Saját dalaink refrénjeit énekelték. Bizonyos asztaloknál jegyzeteltek, talán újságírók.
Előre számoltunk azon lehetőséggel, hogy a kocsmai alapzaj adott lesz, legalábbis azon asztaloknál, hol nem értik a szöveget… de nem volt ilyen,ez meglepett ugyanakkor tetszett, ahogy figyelték az aktivitásunk.
Amúgy az sem zavart volna, hisz egyértelműen ki vendéglátó helységben zenélésre adja a fejét az nem is várhatja el a “színházi” figyelmet… a hangulat illetve figyelem az produkciófüggõ.

Majd két visszahívás és nagy taps után végre leülhettünk egy asztalhoz, rágyújthattunk és kortyolhattuk a körülölelő sikert és sört.
Néhány író, költő bemutatkozás, gratuláltak a saját daloknak és a bátorságnak, hogy mi liyeneket játszunk. Ezt megszerették bennünk első látásra, hallásra. A menedzserlány szerényen ajándékozta a plakátokat, mi meg autogrammoztunk mint ahogy a nagyok teszik a tévében.
Egy idős hölgy megszorította a kezem és megkért, hogy még írjak sok sok dalt. Nem találtam a szavakat. Néztem a szemeit és a szívem megtelt a boldogság maximumával.
Megígértem, hogy még írok, igen, fogok még írni!
Majd búcsúztam és Csövit hagytam kibontakozni a hölgy asztalánál.
Mindent köszönök még egyszer ezen irományban a Szervezőknek és az Atrium Classic Cafenak.
Az új zenésztársunk is remekül teljesített. Gyors pakolás vissza, SP-nek meg eszébe jutott éjféli harangszó hatására, hogy születésnapja van, Zoltánnak, hogy neki most múlt a névnapja,Csövinek, Nekem meg Endrének eszünkbe jutott, hogy milyen jó, mert hazafelé megünnepeljük… Benzinkút, sör és irány Székelyudvarhely…

képek: http://orpheuszmelleklet.blogspot.com/2010/03/atrium-cafe.html

Március 20.-án szeretettel várunk a G. Kávézóba, este 21 órától.

*****************************

Cseh Tamásról csak úgy.... csendben...

2010-01-21T09:52:00.027+02:00

Soha nem értettem...... mindig kerestem a titok megoldását...
Az este, miután a gyerekek álomvilágba zuhantan feküdtek ágyukban, rájuk néztünk mosolyogva, csuktuk be az ajtót szép csendesen.
Az este, miután én is elringattam magam egy álomba, nyitott szemmel ülve az ágy sarkán Cseh Tamás dalai szólaltak meg bennem de úgy, ahogy egykoron is hallgattam félsötét szobában, átpréselve magam az igazi világból egy olyan helyre ahova Tamás dalai jelentették a belépõt.

Betettem egy DVD-t a lejátszóba, három óra kép és hanganyag, Cseh Tamás koncertjei, egyéni éneklései, fehér fekete hangok egy világos szobában, interjúk, riportok.
"Füst a szemében" megélése, ahogy a bakonybéli tisztáson ellopja az árnyékát egy árnyéktolvaj (Indiánok hívták így a fotográfust). Indiánként megélt kommunista nyarak, ágyékkötõben vásárolt kenyerek a bakonybéli közértben a 80-as évek tájékán.
Idõs kamaszként is eljátszott bölcs indián.
Idõnként innen született vissza abba a nagyvárosba, ahol társasház-hangulatban megszülettek a Bereményi Géza-Cseh Tamás dalok.
Soha nem értettem a dalok tisztaságának eredendõségét. Bereményi homályos várótermei, metró állomásai, Vízi és Ecsédi, Désiré és Antoiné élet megélései mindig átlöktek egy más világba.
Az este ott voltak a dalok szép egymásutánban, hallgattam, inkább hallgattam mint néztem és éreztem ahogy a fejemben filmkockákká gyúrodnak a történetek.
Rájöttem, hogy Tamás megélte a dalokat. Nemcsak elénekelte, ..... ott volt bennük.
Egy interjúban mondta, hogy soha nem róla szóltak Bereményi szövegei, hanem olyanokról, mint Õ is volt.... ezért játszotta úgy, mintha egy kicsit ott lenne a sorok közt a Tamás, amilyennek szerette megélni önmagát. Nem volt jó gitáros, szívből pengette a húrokat.
Megértettem, hogy benne kell lenni a dalokban. Megértettem azt a varázst melyet akár sámáni erőknek is érthettem egykoron, ahogy a szöveg átalakította az ember elméjét, kikapcsolta, történeteket villantott fel az agy mindkét féltekén.
Az este éreztem -az ágy sarkán ülve- Désiré belépését a szobába, vagy talán nem is Õ, hanem én pottyantam a Blaha Lujza tér közepére, sodródtam le a metró mélyére vele és Antoinéval, az árral.... a megélt szenvedéllyel.
Éreztem Ica édeskés illatát, Szabó Kálmán vodkaszagú leheletét, Bíró Imre munkáskezü markolását, a többiek zuhatagát, mélyrepülését, ott láttam az összes Nõvérnek megírt levelet az aluljárók sötétjére felaggatva, betűztem az utóiratokat az ámolok, démolok, gédúrok sorjázásában.

Leült Encsi mellém az ágy sarkára, együtt néztük és hallgattuk meg az utolsó képkockákat és hangokat, a fiatal Tamást egy világos szobában dalolva.
Magunkra húztuk a takarót, lehettünk akár többen is, álomba ringatott a megélés.
Holnap lennél 67 éves Tamás...

------------------------------------
Cseh Tamásról csak úgy... csendben...

Egy pokrócba csavartuk magunk
s ültünk az ágy szélén csak úgy,
Őt hallgattuk és ábrándoztunk
Ketten egy ágy szélen, télen.
Fejünkben filmkockák
Kezünk egy érintetlen tájon,
Szemünk ott volt Tamáson.

Egy idő után lefolyt a polcról a tévé,
már nem ketten voltunk,
kezünk fogta Antoiné és Désiré...
Ott voltak csendben, halkan,
bezártan minden dalban.
Ott ültünk egy ágy sarkán,
pokrócba csavarodva csak úgy, némán.

Megtelt szép lassan a szoba,
váróteremmé rongyosodott minden fala
tűrtük némán ahogy karcolja az idő
elménkbe a sorokat, ahogy dalolta Õ.
Fülembe súgta Antoiné, hogy mennek
a Blaha Lujza térre, ahol megszülettek.
Csendben buktak át egy dalon,
dalolva tűntek el, Icát fogták karon.

Ott ültünk ketten pokrócba csavartan,
a Tamást hallgattuk félsötét szobában,
Ahova beléptünk, váróterem és füstje,
Irén is ott volt meg a Bíró Imre,
kalapban Géza odébb egy sarokkal
zsebébõl kilógó, kígyózó sorokkal.
Hátra feküdtünk. Vége a dalnak.
Intettünk búcsút csendben a Tamásnak.

----------------------------------- 2010. január 21.

Ülöncködés...

2010-01-06T21:31:00.005+02:00

"... egy kis szoba, benne van minden,
a múltam - a jelen,
sorjában, szépen...

ülök a széken,
a csend közepében.
Csak suttog a szellõ,
múlik most az idõ...

Ha zöldel kint a mezõ
s majd megsárgul az erdõ,
gondolatomban mindig ott vagy,
így múlik most az idõ..."

(Múlik most az idõ - saját jegyzés -részlet)

----------------------------------------------

Fesztiváloztunk...

2009-12-30T19:48:00.002+02:00

ZENESAROCK – Fesztiváloztunk…

Rockfesztivál Szentegyházán december 29… ilyen jól rég nem éreztem magam, gondoskodott róla három zenekar.
Megérkezésünk után nem sokkal rég nem látott barátokkal találkoztunk, kiknek nagyon megörvendtünk, hiszen elmúlt 5 év is a közös Tusványosi buli óta.
Igen, ott jártam el a páromnak a “Tûztáncot” és a “Gyula Blues” is ott ihletõdött egyértelműen Gyula barátom hatására, kinek azóta is lógok egy „Ciuc” polóval… naszóval, sok minden történt ott és akkor.
Hát most itt volt Gyula is, Mongó, Marci, Csabikáék, meg a feleségek, várandósak is, jó volt látni õket, ahogy családiasodnak.
Míg a zenekarok a beállással, erõss riffekkel tömték tele a termet, egy kislány trikóján akadt meg a szemem “ki a jó? Légió!” felírattal… igen a kis fanok is ott voltak. Tíz órára megtelt a terem, leoltódtak a lámpák és feldübörgött a Mennydörgés zenekar Lövétéről. Egyszerű srácok, kik besorakoztak a rock katonái közé, berobbant a közönség közé az energiájuk, Osszián, Pokolgép dalok dobütemei döngették a falakat, a dobhártyákat. Egyszerűen jó volt nézni őket még akkor is, ha nem teljesen fedte a metál nyers hangzásvilága a szeretett stílusomat, jó volt nézni, hogy élvezik a zene minden egyes hangját, egyszerűen odaolvadtak a színpadhóz, eggyé váltak a teremmel. Szép volt fiúk, éljen a rock!
Szentegyháza veteránjai követték a lövétei srácokat, a Légió. Velük még a fesztivál elején beszélgettem miközben a falra vetített képeket néztem, ott a falon hosszú hajú kemény legények néztek vissza rám széles mosollyal, fiatalon. Most meg kopaszok és apák… egyetlen kivétel az énekes lány, kiről kiderült, hogy az Õ lánya a Légió polós kislány.
Endrétől sokat hallottam a kilencvenes évek Légiós koncertjeikről, a P. Mobil és saját dalok székelyhoni müvelõiként lettek ismertek és kedveltek Szentegyházán. Most ez érződött, hogy 16 év után egy olyan csapat lépett a színpadra, kikre sokan nosztalgikusan tekintettek. Megtapsolták õket, örvendtek nekik, mert a Légió most egy kicsit az övék volt.
Jól kiénekelt dalok, erõs hangzás, a slágeres rock refrénjei csurogtak le a színpadról. Hátranézve láttam, hogy énekelnek a nézõtérrõl, a régi hangok-régi sorok lassan eszekbe jutottak. A végén sorozatos és megérdemelt visszahívások…. igen, itt láttam-hallottam, éreztem azt, hogy ennél nem kell több semmi -ahogyan szerették és visszaszerették őket-, bár érezhető volt a 16 év szünet de ez senkit nem bántott. Igen, ez kell egy zenekarnak, ez kellet nekik is…
Harmadik zenekar a Mongo’s Blues Band. Mongó régi jó barátom, van már 7 éve is, hogy együtt jammeltünk egy kis mezei fesztiválon, a nagy pusztán, ahol a generátorok puffogása adták az alapritmust, a Hey Joe-t játszottuk akkor, voltunk vagy tízen a színpadon, jó volt, szép volt de gerjedtünk is … (most míg a zenekar beállt ez a fesztivál jutott az eszembe). Mongó a vállára akasztotta hófehér Fenderét, Radics és Mobil dalokat kezdett játszani. Nagyon meglepett és nagyon melengette a szívemet ahogy ott nyomták többek közt a Zöld Csillag-ot, majd a HBB -s dalok következtek…. Ilyet rég nem hallottam, tetszett nagyon… csodálatos volt, kellemes meglepetés, erre nem számítottam, hát igen…. átkaroltam a párom derekát és hallgattam őket, ahogy ezzel a kisvárosi egyszerűséggel, de példaként sugározva magukból azt az erőt, hogy így is lehet játszani… szerényen és szívbõl!
Nem kritikusként írom e beszámolót, mert nem áll módomban kritizálni és hadd legyen az más dolga, nekem mindhárom zenekar tetszett úgy a maguk apró kis, hanyagolható hibájukkal, csodálatos gazdagságukkal együtt. A végén feltették a koronát, mindhárom csapat színre lépett és elénekelték a Piramis Ajándékát közösen az ottlévõkkel. Egy terem, egy dal, egy közös hang.
A hangulat leírhatatlan volt számomra. A fesztivál végén a gratulációk. Mindenki kezet fogott mindenkivel. Velem is, pedig tudták, hogy nem zenészként mászkálok a zenészek között, mégis nevemen szólítottak számomra ismeretlenek is, örvendtek, hogy megszületett és csodálatosan végződött a fesztivál.
Nem utolsó soron köszönöm a hangulatot a szponzoroknak is, megemlíthető az az önzetlenség, hogy a zene fölötte állt az anyagi igényeknek a zenekarok részéről és ingyen vállalták a részvételt.
Szép volt fiúk, szép volt szervezők, szép volt közönség…. legyen ez írányjelzõ a sznoboknak.
2010-ben találkozunk!

ZENESAROCK 2009. DECEMBER 30.
————————-
BOLDOG ÚJ ÉVET KIVÁNOK, VISZLÁT 2010-BEN!
Tisztelettel
Vass István “Pistike”

————————–

2009 záróakkordjaként a 2010-rõl

2009-12-27T22:17:00.006+02:00

Szervusztok!
Bár hanyagoltam kisé az oldalt, azért mint egy kis évvégi lezárást, írok néhány sort.... zeneileg és nemcsak, egy sikeres évet zártam, zártunk!
Nemzenei életemre büszke vagyok, egyre büszkébb! :) Családom szép és jó! Réka okos és gyönyörű, meglep néha a gyermeki tiszta eszmefuttatásaival, Ákos meg egy utolérhetetlen kistörpe ki rímekbe szedett hanglejtéseivel adja tudtomra tetszését és nemtetszését. Azt hiszem mindkét gyerekben fellelhetõ a zenei véna, a ritmusérzék, igy feladatommá válik és zenész keresztszülök feladatává, eme csirák feltörekvését rögmentessé tenni :)
Elménkben megálmodott családi fészek építéséhez közelebb kerültünk, persze még alapokban, de már a realitásba is kivetíthetõ törekvéseink megvannak.

Zenei megélésem 2009-ben érdekes volt, Orpheusz szemszögből is elindult a gépezet és persze nagy tervek elébe nézünk, először is befejezzük januárban a lemezt, lesznek változások a hangszerelésben is és nem utolsó sorban -a napokban értesítettek, hogy körvolalazódik több Erdélyi nagyvárosbani zenélés, melyet már régóta szerettem volna... Vásárhely, Kolozsvár s talán Szatmárnémeti is belefér, majd a bánáti és a Pannon síkság -tér és zenei- hódítása vár a csapatra.
Saját útjaim tovább bontogatom, Fodor János barátommal tervezgetünk több gitárestét saját dalainkból álló repertoárral, a blues es az indiai zenei világ találkozása olyan dalokban, melyet keveset vagy soha nem hallott még a nagyérdemű...
Szalai Attila barátom javaslatára pedig egy Cseh Tamás estet szerveznénk néhány városombeli zenésszel... "Cseh Tamás-Cseh Tamásról"
Ami az idei évről átcsúszik 2010-re, mentségül annyit, hogy jobb lessz! :)

B.U.É.K. Mindenkinek!

DECEMBER

2009-12-15T11:16:00.001+02:00

ZENESAROCK – December

Decemberben mindenki körül felpörög a valós világ, ajándékszatyrok hónapja ez, a jövőbeli tervezgetéseké, a család szétszóródott tagjainak találkozásáé és a Karácsony Ünnepe.
Ilyenkor igazán hangulatos a barátok társaságában a forralt bor kortyolgatása és a diákkori szilveszteri bulik felidézése, hogy akkor nekünk nem a Red Bull adott szárnyakat, hanem a szabadságérzet, a vidék vad, de egyben barátságos hófödte dombjai, fenyői, minden Apa ajándékba küldött, saját préselésű és erjesztésű flakonos bora.

Most is ilyen világot élünk, csak a tényezők változtak meg körülöttünk, megfontoltabbá váltunk.
Más terveket szövünk, mint ahogy ezt tettük 10-15 évvel ezelőtt. Ki így, ki úgy…
Egyik este sétáltunk hosszan a Kossuth utcán, rácsodálkozva az energiatakarékos díszbe öltöztetett fákra, az ünnepi fények által megvilágított választási bannerekre és plakátokra, villanyoszlopokra fémkapcsokkal erősített feszes mosolyokra, tekintetekre.
Jó érzés volt behunyni a szemem és kívánni valamit…, nem előttük és nem tőlük…, csak egyszerűen, ott sétálva a családdal, beburkolózva a várost beborító hangulattal, kívánni valamit ebben a virtuális, vírusos és műanyagban tocsogó világban, valami természetből fakadót. Hogy tudjak szeretni! Még jobban szeretni, mindig jobban szeretni. Igen, a Nővéremmel való eszmefuttatás jutott eszembe elsőként így hirtelen a járda közepén: a „szeretni tudás” a legértékesebb emberi tulajdonság! És ezt kívántam másoknak is.
Szép a December. Szép a Karácsony. A legszebb.
Tudjunk majd a jövőben is meghitten megünnepelni, magunkhoz szorítani szeretteinket. Ezt is kívánom! :) Barátaim maradjanak a barátaim, a Múzsa mindig telepedjen vállamra és hintsen be gondolataival, mikor éppen arra van kedve. Legyen erőnk túlélni és átlépni a visszahúzó erőket, gondokat. Legyen egy egészséges Anyaországunk, ki esténként csókot tud lehelni elszakadt fiai homlokára.

Néhány barátot, ismerőst – akiket egy közös szál fűz össze közvetve vagy közvetlen: a zene – kérdeztem meg a 2010-es évre szőtt terveikről, persze tömören. Székelyudvarhelyi emberek, kik egykoron zenéltek, vagy ma is aktívan zenélnek, avagy zenével foglalkoznak országhatárokon belül és kívül. Ki innen, ki onnan válaszolt és ezúttal is köszönöm Nekik!

– Mit szeretnél elérni a 2010-es évben? Milyen terveid, vágyaid vannak, amit szeretnél, ha teljesülne? Zenéről és nemcsak…

Orbán Ferenc
– Ötletekben nem szenvedek hiányt, így a 2010-es év is azt sejteti: nem fogok tétlenkedni. Mindenekelőtt szerzői gyermeklemezemet szeretném elkészíteni, ezzel párhuzamosan – a nemEZ és Orpheusz zenekarok lemezfelvételeinek eleget téve – az év első felében harmadmagammal Cseh Tamás emlékest-turnét szervezünk. Reményeim szerint megannyi zenei elfoglaltság is vár rám, amelyek most még bimbóban, szeretném a színházzenei tevékenységem is tökéletesíteni.

Murányi Tóni
– Hát, mivel éppen a napokban folynak az új lemezünk utómunkálatai (hivatalos megjelenés: december 14.), természetesen a jövő évi kívánságaim nagy része ehhez kapcsolódik. Közel egy évig dolgoztunk ezen a 15 számos anyagon, és legfőbb álmom, hogy ez minél több hallgatóhoz eljusson. Ennek érdekében egyezséget kötöttünk a kiadóval (Erdélyi Híradó, Kolozsvár), hogy a dalaim mp3-ban letölthetőek legyenek a weboldalamról. A kiadó pedig a szép szöveges-verses könyvvel megjelenő lemezt árusítja majd. Továbbá szeretném bepótolni az elmúlt évben kimaradt koncerteket, és szeretném, ha ősszel eljutnék végre Mongóliába, jó ideje tervezem már ezt a túrát is. Röviden ennyi lenne… Sok?

Demény Huba
– Ez a kérdés szerintem minden ember agyában megfordul így év vége felé.
Én nem szoktam előre konkrét terveket szőni. De mindig minden évre van egy pár általános kívánságom a magam, a családom és a környezetem számára. Legyen egészség, igazság, bizalom, remény és hit. Ha ezek megvannak, a többi majd kialakul. Mert mindenki azért hajt és küzd, hogy megvalósítsa álmait/terveit, és ha az imént felsoroltak teljesülnek, akkor minden sikerülhet.

Szalai Attila
Akkor idézek:
„A zene jó hasonlat az időre. Egy hang akkor gyakorol hatást az emberre, ha emlékszik az előzőre, és várja a következőt… Mindegyik csakis a múltba és a jövőbe ágyazva nyer értelmet.” (Francois Lelord)

Sima Endre
– Na, akkor, kezdjük:
Zenével kapcsolatosan, azt szeretném, ha nem zenélnék és letehetném már azt a gitárt. Lehetőleg ne is halljak a zenéről többet, sőt mi több, zenét se hallgassak, ha nem muszáj. Nnnnah…? Mielőtt nagyon összehúznád a szemöldököd, szólok, hogy ez vicc volt.
Terveim nincsenek, az meg, hogy azt szeretném, hogy az emberek jobban odafigyeljenek az élő zenére, az nem álom.
Röviden ennyi.
Ja!
A nem zenével kapcsolatos álmokról, meg nem beszélek. Túl hosszú lenne a lista.

Sükösd Attila
– Köszönöm érdeklődésedet…
A 2010-es év elképzelése talán a 2009-es év folytatása lenne… azaz, amit kreáltam, azt kiadni!!
Nagyon nehezen sikerült összehozni – végre – azt, ami engem tükröz. Úgy készíteni nótát és felvenni, ahogy szeretném… de végül sikerült.
http://www.myspace.com/sukosdattila

Kolumbán Zoltán Sándor
Zenével, zenéléssel kapcsolatos terveim a jövő évre főleg a Yesterdays-hez kötődnek. Jelenleg is dolgozunk a második albumon, amit valamikor tavasszal szeretnénk megjelentetni. Nagyon sok munka, vesződés meg fáradtság van benne, de egyrészt pont ezért reméljük, hogy minden a legjobban sikerült, másrészt azokért az ihletett pillanatokért is, amik még a legelső próbatermi időszakban meg aztán a stúdióban is alakították, jobbá tették a dalokat. Aztán meg szeretnénk minél többet koncertezni erdélyben és nemcsak, szeretnénk koncert DVD-t kiadni, új lemezt írni.
A másik zenekar, amivel Székelyudvarhelyen is többször jártam és decemberben is jövünk, a De La Funk. Ettől minél több bulit, party-t, lazaságot és jókedvet várok. Aki szeretné tudni, hogy hol és mikor, az a friss, ropogós, még nem tejesen kész, de már funkcionális http://www.delafunk.ro oldalon informálódhat.
A magánéletemben is vannak tervek, álmok, kívánságok. Ezek közül csak azt monanám el, hogy végre szeretnék jogosítványt szerezni, kicsit unom már a buszozást. A többit pedig a közelebbiek tudják, vagy megtudják.
Kellemes ünnepeket kívánok az uh.ro olvasóinak.

Katona Zoltán Loránd
Van még, ami teljesüljön a 2010-ben is, hiszen az állítólagos válság ellenére a világ minden táján teltházas koncertek zajlanak. Olyasmikben reménykedem, hogy az elmúlt két-három évben megszerzett klasszikus, nagy “skalpok” (Rolling Stones, AC-DC, R.E.M., Deep Purple, Sex Pistols, stb.), illetve szintén az utóbbi években látott-hallott, számomra szintén igen jelentőset alkotó és koncerten életreszóló élményt teljesítő zenekarok (The Killers, Kaiser Chiefs, The Wombats, Gogol Bordello, stb.) után olyan együtteseket hallgatok majd meg élőben, akik nem igazán ismertek a széleskörű közönség előtt. Kis, hangulatos klubkoncertekre vágyom, ahol egyszerű, kisemberek adják elő dalaikat, játszanak lelkesedésből virtuózan. Ugyanakkor meg azt is szeretném már megérni, hogy szűkebb környezetemben is nyitottabbak, befogadóbbak legyenek az emberek azon zenék iránt, amik csak igazából most lettek-lesznek ismertek. Azt vallom, hogy nem csak a jól ismert klasszikusok hallgatásakor kell jó érzés eltöltse az embert: hallgassa a nálunkfelé kevésbé sztárolt, majdhogynem ismeretlen, de értéket teremtő zenekarok munkásságát. Soroljam..? :-) Néhány tipp (biztosan fogtok hallani róluk): The Muse, White Stripes, Franz Ferdinand,Kasabian, Kings of Leon, vagy a magyarok közül a Kiscsillag, 30Y, illetve mások. Ja, s nem sajnálom, hogy nem lesz többé Sláger meg Danubius: ott van az MR2 Petőfi, eddig is messze túlmutatott rajtuk. Az Ilyenek voltunk meg a Kölyköd voltam után 2010-ben már mást kell ordítani torkunkszakadtából, más nemzedéki himnuszokat, illetve kedves kocsma- és bulidalokat. Ordítsuk inkább azt, hogy Van-e szándék..?! illetve azt, hogy Gyom nyomja az agyamaaat..!!! De azért a Red Hot Chili Peppers, esetleg a U2 közeli koncertjét sem hagynám ki… :-)

…és egy megkésett válasz Gothárd “Csövi” Csabától:
Én azt szeretném,hogy sztár legyek 2010-ig és belőletek is azt csináljak. Én ezt kérném az angyalkától és azt,hogy az Orpheusz színpadát 4 daru építse és 6 kamion szállítsa.
Na ezt írd meg az uh-ba!

ZENESAROCK – 2009. december 11.

Beszélgetéseim I.

2009-12-04T13:59:00.002+02:00

ZENESAROCK- Beszélgetés Szalai Attilával (The Bluzers zenekar)

…abban a kis székelyudvarhelyi kocsmában úgy hasított Hendrix Little Wing-je, hogy csak ültem és néztem Őket, szinte tudatlan lebegésben, mindössze a lábam ritmusos kopogtatása ébresztett vissza néha a valós világba…
***
2008-at írtunk, amikor az a nagy hír jutott el hozzám: született egy új blues zenekar Székelyudvarhelyen!
Nemsokára egy újságcikkben találtam rájuk, egy fotó és a betűsorok adták hírül az olvasónak az első koncertjük sikerét… szikra volt az üzemanyagon… Rögtön megkerestem egy közösségi portálon Szalai Attilát, a zenekar basszus gitárosát, kibontva barátságunk első fonalát, majd meghívást kaptam a következő fellépésükre.
Amit akkor ott hallottam, láttam, átéltem, az több volt sokkal, mint amire számítottam: egy mozgó blues gépezet, melynek minden fogaskereke a helyén forog precízen, szépen, Clapton, B.B. King, Hendrix, Stevie Ray Vaughan egymás után simultak be az asztalok közé, hogy Robert Johnsonnal karöltve cirógassák, néha tépjék a nagyérdemű érzékeit…
Abban a kis székelyudvarhelyi kocsmában úgy hasított Hendrix Little Wing-je, hogy csak ültem és néztem Őket, szinte tudatlan lebegésben, mindössze a lábam ritmusos kopogtatása ébresztett vissza néha a valós világba…
Szeretem a zenéjük, nyers valóságban adják vissza azokat a hangokat, amelyek több évtizedeken keresztül a bluest meghatározták.
Ez a zenekar a THE BLUZERS.

Szalai Attilával ülünk le egy kávéra, hogy meséljen egy kicsit a zenéről, a zenekarról. Látszik, teljes összhangban van magával, jókedvű, úgy érkezett, ahogy szokott, borostásan és göndör hajkoronájával. (ahogy Réka lányom nevezi, a „bozontos Attila”)

A Tőle megszokott huncutsággal robban: – Szervusz Pistike, na írogatunk, írogatunk???? Kérdezz, majd válaszolok, ha tudok – harsogja nagy kedvvel…
– Egy újságcikkben olvastam Rólatok először, inkább az első fellépésetek élményfeldolgozásáról szólt, a zenekar akkor még teljesen ismeretlen volt a blues-szerető székelyudvarhelyiek számára…
– Na, Pistike – kezdi a történetet – a hivatalos verzió szerint decemberben lesz 2 éves a zenekar, hiszen két éve, karácsony után kezdtünk el játszani, hozzátéve, hogy ebben a felállásban.
– Akkor az Angyal hozott! Gondolom azért már ismertétek egymást, vagy csak a zene hozott össze benneteket?
– Előzményekről annyit, hogy már nagyon rég rágtam Pécinek (Péter Attila) a fülét (kávétejetek van? – kérdi a pincért közben), amikor találkoztunk itt-ott évente kétszer, háromszor, hogy jó lenne zenélni, csak a hol és mivel típusú kérdéseknél mindig elakadt a dolog. Csessze meg, ez kiszakadt! (a cukros plikkre gyakorolt hatás), majd egyik legjobb barátomnak az öccse, aki az első dobosunk volt, és akinek szintén játszhatnékja volt, megadta a végső lökést, hiszen így, dobbal már kezdett zenekar formája lenni az egésznek… (én meg közben dőlök ki az asztal mögül a nevetéstől, egy dolog, hogy tiszta cukor az asztal de a kávétej bontásával is elvan, látszik ahogy koncentrál…)
2-3 hónap telt így el, hármasban, amikor egy délután találkoztam Zolival (Kacsó Zoltán) és emlékezvén még iskolás éveinkre, tudtam, hogy szintén zenész és kérdésemre, hogy nem-e akarna beszállni a bandába, igent mondott. Meg hogy évek óta játszana, csak nem volt kivel. Úgy értem zenélne… na így, Pistike…
Majd azon a bizonyos decemberi napon, amikor Fazi (Fazakas Attila) bejött a képbe Zoli telefonhívására, a régi dobos már felmondott, időhiány miatt…
– Bluest kezdtetek játszani…
– Igen. Bluest! – vág a szavamba –, mert szeretjük, bár ma már mind hallgatunk és szeretünk más és más műfajokat is, valahol a szívünk valamely eldugott sarkában ott motoszkál a mai napig. Van valami a blogunkon is olvasható Willie Dixon mondásában, miszerint: „The blues is the roots; the rest is the fruits”, és mert ennek a mélyről jövő erőnek jól esik átadni magunkat… (Ragyog a szeme, szenvedélytől forrottan hangos nyomatékot ad mondatainak.)
…és ha már a blogunk jutott az eszembe – folytatja –, akkor ajánlom mindenkinek, aki szeretne értesülni fellépéseinkről és egyebeinkről: http://www.bluzers.blogspot.com – elfojtottan nevet… (Én készítettem nekik, még a tavaly…)
– Egyedi a hangzásotok, tudom, pontosan lejátsszátok a dalokat, de azért megvan a Bluzers-i hangulat…
– Ami mindenképpen egyedivé teszi, az a jó zene, amit játszunk. Na jó, ez csak vicc volt – nevet, betöltve az egész a helyiséget – szóval a zene tényleg nem rossz, amiben meg nem vagyunk pengék, az a színpadi kiállás. Ugyanis mi nagyon élvezzük, amikor játsszunk, és általában megfeledkezünk arról, hogy mások is ott vannak, és kellene menjen valamiféle show. Ettől függetlenül érdemes eljönni és meghallgatni szerény műsorunkat.
– Szerény műsor… aza… általában három órás, plusz a jammelés – javítom ki nevetve
-Tudom, vannak nagy kedvencek…
– Egy: aki volt már koncertünkön, az tudja, aki meg nem volt, annak ideje eljönnie – jelenti ki határozottan.
Kettő: aki a bluest szereti, aszerint jó zenét játszunk, aki a tucc-tuccot szereti, annak szörnyű, amit játszunk.
Három: Clapton dalaitól kezdve, Hendrix, ZZ Top és Bonamassan át egészen AC-DC-ig csipegetünk.
– Hűha, ilyen határozottsággal politikai karriert futnál be… Na de Attila, rossz és jó élmények hatásai húztak mély barázdákat lelkivilágodba? – kérdem nevetve, s nézem, ahogy elvesz egy cigit, különösebben nem cigizik, csak ritkán, amikor megkívánja az adott pillanat…
– Legjobb élmény te Pistike, hogy él a zenekarunk, játszunk és ez nagyon jó – pöffenti ki a füstöt. Vannak meghívásaink állandó jelleggel. Ezenfelül, még ha tetszik is a zenénk és tapsolnak is a számok végén, esetleg buli kerekedik, az már csak hab a torta tetején.
Igazán rossz élményünk az elmúlt szűk két év alatt nem volt. Mindig sikeresen félre tudtunk ez idáig ugrálni a felénk röpködő tojások és paradicsomok elől – neveti el magát és félrehajol, mintha most is egy láthatatlan célbadobás elől hárítana…
– Miért tűnik feneketlen tónak az udvarhelyi zenekaroknak az az állapot, amelyből nagyon nehéz kievickélni? Az idő az egyik, az biztos, de ez egyéni megoldásokat kíván. Szerinted mi az az általános tényező, ami visszahúzhat egy zenekart?
– A zenekari fejlődést főleg a kevés gyakorlás akadályozza, Pistike – nagyot szív a cigiből és pöffenti is ki, mintha csak pipálna…
Ellenben a zenekarok életben maradását az akadályozza, hogy igazából ezek az amatőr bandák senkit sem érdekelnek, akiket kellene. Hiszen egy város kulturális életének az amatőr vállalkozások is szerves részei… Városunkban kitűnő amatőr zenekarok vannak, akik a rocktól, bluestól a punkon át a jazzig elsőrangú előadásokat hoznak össze kocsmákban, fesztiválokon, különböző rendezvényeken. (Enyhén büszkeség tölt el, pedig nem is tudom, hogy gondolt-e rám! Mosolygok a kijelentésén…) Egy zenekarnak a méregdrága felszereléseken kívül próbahelyiség szükségeltetik – folytatja –, ami nem lehet bárhol, hiszen a próbák hangereje zavaró a környezet számára, sőt még el sem viselhető, mivel próbákról van szó. A próbahelyiségek terén divatos garázsok meg igazából alkalmatlanok, ugyanis télen állandóan fűtött helyiség kellene, a hangszerekre lévén tekintettel. Talán ez a legnagyobb gondja minden zenekarnak. Ebben jönne jól a segítség, ha a zenekarok kaphatnának próbahelyiségeket. A többit megoldják a lelkes muzsikusok.
– …na… egy vallásos kérdés: Ha belétek rúgnak, visszarúgtok, vagy apostoli szeretettel kenyeret vágtok a rugdalózókhoz?
– Nem rugdalózunk mi Pistike – harsogva nevet –, koncertjeinkre önkéntesek járnak, akinek meg nem tetszik, azoknak nem muszáj végighallgatniuk. Ilyen egyszerű. A legnagyobb zenekarokat sem kedveli mindenki. Vagy ahogy Pici bácsi énekli: „nem szerethet mindenki”.
– Hobbi vagy egyszerűen szórakozás, avagy szabadidő kitöltés?
-Egy olyan hobbi, ami nagyon szórakoztat és sok örömöt szerez. Szeretünk játszani.
– Angolul énekeltek angol előadóktól, ez mindig így is marad, vagy majd fogtok magyar előadók dalaihoz is nyúlni? Esetleg saját szerzemények?
–Dalaink zöme angol nyelvű feldolgozás. Nem határolódunk el természetesen a magyar számoktól sem, de így alakult. Saját számok még nincsenek. Próbálkozunk, de az elébb említett zenészek szerzeményeinek az árnyékában elbátortalanodik, aki halandó. Persze ez nem mentség, hiszen amióta világ a világ, minden egyes alkotást megelőzött több másik nagyszerű darab – nyomja el a cigijét, pontot téve a mondat végére.
– Mi a Felső határ, ami alatt meg szeretnétek állni, ha van ilyen?
– A Felső határt nem mi szabjuk meg, hanem az, hogy mennyire tud fejlődni a zenekar. De nagyon jó nekünk az is, ha baráti társaság előtt tudunk játszani és együtt élvezzük a zenét.
– Meddig lehet a blues motívumokat játszani, szerintetek meddig lesz hallgatósága a blues zenének Udvarhelyen, mi a tapasztalatod?
– Már most is rétegeznének számít és nincs túl nagy hallgatósága, de akik ma kedvelik ezt a zenét, azok holnap is fogják.
– Ha újraszületnél, akkor mit tennél másként és mi az, amire most már büszke vagy? – de jól gondold meg, meg fog jelenni!!!
– Húúúú, van egy pár dolog, amit másként tennék – játszadozik a kiskanállal –, például hamarabb próbáltam volna zenekarban játszani. Amire büszke vagyok, az a mi kis zenekarunk, a Bluzers. Hiszen rengeteg energia van befektetve mindannyiunk részéről, hogy a zenekar életben legyen. Áldozni kellett anyagilag is mindenkinek a hangszerekre, de a legnagyobb próbatétel a heti próbákon való részvétel, hiszen közülünk senki sem profi zenész, mind más és más szakmákat gyakorlunk… Mi dolgozunk Pistike, és még ott a család…
– Egy dalfeldolgozásánál mennyire figyeltek a részletekre, pontosságra vagy engedtek magatoknak is egy kis beleszólást a feldolgozandó dal zenéjébe? Magyarán, loptok be ide-oda improvizációkat?
– Mi igyekszünk minél hűségesebben megszólaltatni az adott dalokat, persze vannak részek, amiket másként játszunk, mert úgy látjuk jobbnak vagy mert csak úgy tudjuk. Ilyen is van.
– Hol zenélnétek legszívesebben egyszer az életben?
– Ábrándozni mi is tudunk, persze, de nagyképűség lenne erre a kérdésre válaszolni – néz rám ragyogó arckifejezéssel.
– Mi jut eszedbe arról a szóról, hogy „ihlet”?
– Az ihlet szó értelmezése nem hiszem, hogy érdekelne valakit, hiszen mindenki ismeri. (na… becsődölt dolog volt ezt a kérdést feltenni – gondolom magamban)
Megélni, az ritkább alkalom és nem lehet az érzést leírni. Olyan dolog, amiben nem minden nap van része az embernek. Punktum.
– Milyen terveket szőtök a jövőre nézve, mikor és hol lesztek hallhatóak, láthatóak a közeljövőben?
– Terveink vannak. Szeretnénk pár számot felvenni, akár csak a saját kedvünkre is, hogy 20-30 év múlva legyen miről vitatkozni egy üveg, vagy két üveg bor mellet. Fellépéseink meg havonta vannak. A blogunkon olvashatóak a helyszínek és időpontok. Na, erről ennyit.
Végezetül hadd mutassam be a Bluzers zenekart:
Fazakas Attila – dob
Kacsó Zoltán – ének, gitár
Péter Attila – gitár
Szalai Attila – basszusgitár

– Na te Pistike! Ha hazaméssz, akkor elviszlek, arra megyek Én is!
***

2009. december 03. – ZENESAROCK

Isten Veled!

2009-08-11T08:15:00.008+03:00

Vasárnap este hallottam meg a hírt. Tudtam már rég, hogy ez megtörténik Vele is mint bárkivel, az idő volt rövidebb mint amelyre számítottam.
Először 90-ben hallottam a "Mélyrepülés"-t Ihú barátom előadásában Sikaszóban, egy patak és néhány fenyőfa közé belopott kis házban, gyertyafény és pálinka melegébe bugyoláltan mindnyájan és hallgattuk Ihút. Ekkor szerettem meg Cseh Tamás és Bereményi Géza közös vers-dallam ihletettségeit, ez után kezdtem beszerezni kazettán és bakelit korongon a még hallgatható sercegésű lemezeket...... Szerettem, -szeretem ezeket a dalokat-, játszottam tábortûz mellet néhányat, a katonaságnál románra fordítottam a "Gézuka szemefénye" címűt, hogy mindenki megértse -astâ seara eu la pod, âi arunc pâlâria in apâ... bo bombom bom, bo bobom bomm.... amit annyiszor eljátszottam a lőtér sarkába rakott tűznél majdnem minden este.....
Személyes találkozásom egyszer volt Cseh Tamással, az első és mostmár sajnos egyben az utolsó, Tusványoson a fellépése után a színpad mögött ahol ráírta egy csomag cigire a lakcímét, hogy írhatok Neki majd levelet is ha kedvem tartja.....
Orbán Viktor szakította félbe társalgásunkat ki szintén gratulált Neki és vacsorára hívta, engem meg fekete ruhás biztonságaik emeltek vissza a kordon túloldalára.
Hát szomorúan hallottam a hírt vasárnap este, mást nem tudtam suttogni a képernyőnek csak annyit: Isten Veled!

1943-2009

Linkek: Belölem valaki útravált...

ZENE HATÁROK NÉLKÜL

2009-06-25T10:30:00.003+03:00

Legelsõ meghallgatása után valami végigfutott rajtam..... nem tudtam, most sem tudom mi volt, talán valami érzés, meghatottság, felemelkedés, leesés, kapaszkodás, talpraállás, földrerogyás..... egyszerüen megérintett a zene, de másként, mint ahogy szokott egy nagyszerü, gyönyörü dal meghallgatásakor...... ebben több benne volt... nem a földkeregséget keresztül ívelõ dal hangzásvilága fogott meg, hanem a zenészeké... a zenészek eggyüvé tartozása.
Ezt nevezem én a "közös hang(ulat)"-nak.

http://vimeo.com/moogaloop.swf?clip_id=2539741

ApaLánya közös Koncert

2009-05-13T19:35:00.002+03:00

Rádiós "kérdek-felelj" Szabó Attilával (interjú - PRIMA RÁDIÓ)

2009-03-04T08:21:00.003+02:00

.... a sors vagy a nem sors keze tette , de meghívást kaptam Szabó Attilától a "Más" nevű műsorába egy beszélgetésre a Príma Rádióba. Akkor még sziklaszilárd meggyözõdésem volt, hogy egy laza, vidám hangulatú beszélgetõpartner leszek, :) , megvillogtatva néhány sziporkázó humoros megjegyzést...... de nem..... francba az egész lámpalázzal, de ott a rádió stúdiója alatt még egyszer rendbeszedtem gondolataim, hogy innen vagy fütyörészve vagy bosszúsan fogok távozni, mert élő adásban bakizni, nyögni, õõö---zzzni elég kínos...... Nazasztán úgy jöttem ki, hogy fájt a fejem s estére vidám fészket raktak belém influenzát okozó fajtiszta bac-Iluskáim. Na de hallgassátok....... ím a nagy szavak alant:

MEGVAN AZ ELSÕ!

2009-01-06T14:00:00.008+02:00

Nahát... kezdem azzal, hogy megjelent saját anyaggyüjteményem, mármint megjelentettem magamnak :) hogy ne vésszen el.
2008-as DEMO(!) hangfelvételek egy lemezen, 11 dal, 37 percnyi zene saját hangszerelésben..... persze olyan, amilyet a lehetõségek engedtek, van dal, melynek éneksáv felvételén hallatszik Réka lányom sohaja, mert leállitottam 3 perce a pörgését. Persze ezen itthoni dolgokat mind vágatlan hagytam, hissz akkor tudtam, hogy részévé váltak egyéni probálkozásaimnak.
Külön köszönet Encsinek, Editnek és nem utolsó sorban Nagyálmos Ildikónak, hogy rendelkezésemre bocsájtotta két versét megzenésítésre.... naja és a gyerekeknek, hogy türelmesen feküdtek a szönyegen, míg Apa pengetett... :)
Terveztem még másodikat is, talán lessz harmadik is majdan..... de az elsõ megvan! :)

Meghallgatható 2 dal:
Hey Joe feldolgozás

Félmozdulat

videótár ITT.

A vonat...

2008-11-26T23:45:00.007+02:00

Túl vagyunk ezen az állomáson. ...... Hallgattam a kritikákat. Megnéztem az elkészült filmet a Jungle Pub-bani koncertről. Talán a legigazabb és egyben legszomorúbb kritika az az volt, hogy nem igazán sikerült egybefonódni a közönség hangulatával.... túl feszültek voltunk, na meg az a fránya technika sem akart a javunkra lenni..... Ami reményt ad,ami tény ,hogy ez mind helyrehozható. A mondanivaló az talán azoknak vált érthetővé, akik ismerték már dalaink. Csiszolatlan gyémánt.......
Egy barátom tette fel a kérdést... felszállunk a vonatra, vagy hagyjuk a francba elrobogni a végtelenbe s maradunk a szürke állomás megroggyant falai közt? Felszállunk és végigmegyünk az ismeretlenbe vezető úton, melynek nincs vége? Felszállunk a vonatra és bátran végignézzük az idegen de egyre fényesebbé váló várótermek elsuhanó fényét?
A zene, a zenélés, az zenekar s a benne részt vevés és annak megélése kimondja azt. "Úton lenni boldogság, megérkezni a halál".
Én is döntöttem már 1996-ban. Felszállok a vonatra..... és nem, sehogy sem tudok kiszállni, mert egyszerűen imádom, ahogy kihajolva az ablakán hajamba kapaszkodik a szél, szembehunyva pörögnek a dalok elkövetkező sorai, fütyül a fülemnek szakadó levegő..... Tudom, hogy megvan bennünk az a fény, amire szükség van. Meg tudjuk tenni,.... -egyforma pozitivitással!
A zene egy olyan formaisággá vált bennem, ami kimondatja velem a kimondhatatlant..... összeformálódnak, dallá gyúródnak régi és jelenbeli történeteink.....
Vajon a többiek utazók vagy csak átutazók? Van köztünk egy örök csavargó is. Én vállalom és megvettem már az egyirányú jegyem. Megvan a helyem. Megvan a többieké is, remélem velem tartanak.

"Heti egy próba" -ez a varázsigéje a műhelymunkának. Rajta fiúk! Mutassuk meg, hogy dalaink Múzsák vérvörös ajkaiknak ihletettsége. Mutassuk, meg hogy van ereje és igaza sorainknak. Mutassuk meg, hogy tudunk igaz dalt írni és elõadni olyan elõjegyzésben, amit szívünk diktált. Mutassuk meg, hogy van az Orpheusz!

Még sok dolgunk van. Fényezni kell a gyémántot, hogy önmegvalósulásában teljes fényben be tudja ragyogni dalos és dallamos lelkünk.

ORPHEUSZ KONCERT '08 NOVEMBER 21 Sajtóhang

2008-11-26T13:43:00.001+02:00

Lejárt a novemberi koncert, az idei év még egy fellépést tartogat december 19-én az IRISH PUB-ban.
Sajtóhang és néhány kép megtalálható itt.
Addig is minden jót!
P.

Ne félj

2008-10-21T23:11:00.007+03:00

Ma írtam egy dalt..... talán nem sikerült úgy leírni, mint ahogy a Múzsám diktálta.... Kisé gyors volt a tempó..... de valahol bent pörögtek a gondolatok, nem mertem sok időt hagyni a míves fogalmazásnak....
Egyszerűen bíztatni akartam.... , hogy ne félj megtenni semmit.
Ma a próbán csak úgy, eljátszottam, belevágott mindenki az elsõ hangok után, szépen kerekedett-fórmálódott.... megszületett egy blues....

NE FÉLJ…

Ne félj
Ne félj
Csak szállj
Ne várj….
Ne várd a holnapot
Majd bánt, ha elhagyod….

Csak szállj fent az égen
Légy tűz a nagy kékségben….

Most ölelj
Most ölelj
Csak szoríts
Most felelj
Ne várd a holnapot
Majd bánt, ha elhagyod….

Ne félj ma szeretni
Ne tudj majd elengedni

Ne bánts
Nem bánt
Ne törj
Ne is ölj
Ha bánt a tegnapod
Felejtsd, ha akarod

Ma légy a holnap embere
A tegnap tanítson meg erre…

Csak Nevess
Csak nevess
Ha süt a Nap
Ha eső ess'
Jó kedved meglegyen
Ma tedd, hogy így legyen

Maradj annak aki vagy
Tegnap még kicsi, holnap meg nagy….

2008.10.21

MEGHALLGATHATÓ ITT!

ORPHEUSZ KONCERT '08 NOVEMBER 21

2008-10-02T10:12:00.003+03:00

A Nagy Vass Találkozás

2008-08-23T10:21:00.011+03:00

...összeültünk, beszélgettünk, fõztünk, ettünk, ittunk, másztunk, pálinkáztunk, Holdat fogtunk, énekeltünk, hazamentünk!

10 szóba tömöritve a Tibodban megtartott Vass Találkozó. Köszönet ezuttal is a Szervezõknek!!!!! Szép volt, jó volt!!!! Reméljük jövõre még többen!!! :)
A gulyás isteni, a sör hideg, a pálinka ütõs, a kirándulás csodás, a társaság és a hangulat meg maximális!

SOK IFJÚ A VASS CSALÁD NÉGY LEÁGAZÁSÁBÓL A TIBÓDI REZ TETEJÉN... ( az idõsebbek énekelnek az aljban...)

*****************************************************************************

EGY KICSI VASS CSÜNG A HOLD ALJÁN

******************************************************************************

EGY VASS, EGY VASÜST EGY FAKANÁL

******************************************************************************

A TALÁLKOZÓK... 2008.augusztus.10 TIBÓD

******************************************************************************

Média hallgatás-kikerülõ

2008-08-14T14:04:00.003+03:00

Amirõl nem tudtunk, de tudhatunk ezután:
http://www.kurultaj.hu/

Honnan jöttünk, kik vagyunk...

Van egy fiam: Ákos

2008-07-16T09:35:00.008+03:00

Naja..... kissé hosszú de becsületes éjszaka után kijelenthetem, hogy itt van Ákos a mi világunkban, nyálpukkasztóan köszöntötte a tegnap 4.30 -as délutánt.
Méretben teljesen megeggyezõen Rékával van a külvilágon, szembehunyva simul be a nappalainkba, éjszakáinkba ügyesen, halk gurgulázással majd éles szopránnal adva tudtunkra, hogy Õ is éhes mint mi, mikor azok vagyunk... :)
Encsi is jól van! Ezért is külön "köszi" Istenem.
Naja... az este meg is ünnepeltük. A barátokkal. Hisz itt van Ákos. Köztünk.
Isten hozott fiam!

Nagy nap vagy holnap vagy holnapután????

2008-07-15T14:28:00.002+03:00

Lélegzet visszatartva üldögélek...... Edit hívott telefonon, hogy úgy néz ki, hogy ma ismét Apa leszek..... Encsi is így érezte. Csak menjen könnyen, úgy ahogy kell... természetesen, szépen.
Gondolom, Ákos is unja már odabent..... hát gyere fiam.... :)

Félmozdulat, Hej, Bánátban...

2008-07-07T17:20:00.009+03:00

.... talán 4 éve már annak, hogy Ildi mailban átküldte egy versét, hogy olvassam át, zenésítsem meg...... akkor ügyesen betettem egy fiókba, hogy mikor a Múzsa barátném illendően helyet foglal fölöttem és lábát fülem mögött lógatva megpendíti ihlet-hárfáját.... majd kezdek valamit a verssel.

Jöttek-mentek fejem fölött tündérek, múzsák.... mászkáltak agyamban keresztül-kasul, kacéran játszadoztak rímekkel, akkordokat karcoltak gondolataimba, de a vers..... a vers nem kapott hangokat, a feledés úgy nyomtatta meg, annak rendje és módja szerint, hogy 4 évig ne találjam .... egész 2008 júliusáig.

Nos már azóta megjelent többek között Ildi "Félmozdulat" verseskötete is, benne azzal a "Félmozdulat" címadó írással, mely hangtalanul lapult csak úgy, lazán, éveken át....

Amilyen gyorsan lapoztam a kötetet, úgy csapott homlokomra hosszú alvás után Múzsa barátném, hosszan feküdt vállamon, hangolt és rápenditett...
Két dal erejéig maradt, a "Hej, Bánátban..." c. verset még segített befejeznem, aztán összepakolt, utolsó slukk után messzire pöckölte csikkjét, megrázta magát, vissza húzta Jézus-papucsát, legyintett egyet.....s azzal odalett.

Félmozdulat
Hej, Bánátban...
szöveg: Nagyálmos Ildikó (Félmozdulat c. verseskötet)
zene-ének: Pistike

meghallgatható ITT is.

INFÓ:

2008-05-21T11:30:00.007+03:00

Videok megtekintése ITT.

BALLADA A BEFEJEZETLENRÕL... I.M.K.D.

2008-05-05T15:47:00.021+03:00

Az eltelt május 1. pont azt a napot jelölte meg az idén is, mind mindig, csak értékrendileg lett más már 2 éve, ugyanis Dénkó halálának évfordulóját hordozza magán ..... és bennünk ennek a tudatát .... egy befejezetlen május tudatát....

Elkészítettem Dénkó barátunk emlékére egy filmet, 43 percben összefoglalva minden olyan emléket, melyek Dénkót juttatják mindig eszünkbe és olyan emlékek sorozatát is összegyűjtöttük digitalizálva, melyek közvetve illetve közvetlenül is Dénkót idézik fel. Az anyag összegyűjtése nem volt kis munka, de mindenképp megérte a kutatást... Attila barátom, Dénkó testvére volt az, aki ezen kép és hanganyagok korlátozott forrásait próbálta kimeríteni, összegyûjteni. Filmezésekhez a gyerekkor és fiatalkor meghatározó helyszíneit kerestük fel.
Felevenednek az udvarhelyi éjszakák, kocsmázások, bulik, tábortûzek, gitározások, a végtelenbe nyúló életfilozófiák, beszélgetések.
Ezt a filmet nem egy művészi alkotásnak szántam, egyszerűen egy olyan eszköznek, amely egy kapaszkodó marad mindig, fizikai megjelenítése lesz az elmúlt idõhalmaznak, megakadályozva az emlékek kifakulását.

Erről szólt az idei május 1. Összegyült az egéssz baráti társaság. Megnéztük a filmet , elgondolkodtunk, elnevettük a régi emlékeket, közben megettünk néhány talpalatnyi nyakaskarajt, megittunk egy üveg whiskyt és néhány üveg sört, majd este lett ...

Eszembe jutott néhány közös emlék, -a temesvári koncertünk, ahol megismerkedtem Dénkóval úgy 2000 tájékán, az almási, homoródi, udvarhelyi bulik, ahol komolyabbá vált a barátság, a szombat esti belszélgetések hajnalba nyúlóan Béláéknál, kártyapartik Attiláéknál, .....amint Rékát taszítja a babakocsiban a Bethlen útcában....
eszembe jutott, mikor éjfélkor felhívtuk telefonon a parajdi rendelõjének szállásán, mint a bukaresti állategészségügyi felügyelõség, és a parajdi kóbor kutyák számát követeltük számra pontosan.... :)) -minden olyan összezörrenés , ahol volt legalább két gitár.... és hallgatóság a "Kocsmadal"-ra és a "Honky Tonk Women"-re.....

Minden majális legyen egy ballada az akkordokról és képekrõl .... ballada Dénkóról..... ballada a befejezetlenrõl....

(filmrészlet a "Ballada néhány akkordról és képrõl" c. filmbõl -vágott verzió)
IM MEMORIAM DR.KOVÁCS DÉNES 1977-2006

Úgy lesz, ahogy volt...

2008-04-22T12:27:00.004+03:00

Nazasztán az történt, hogy semmi. A szombat este, diktatórikusan megválasztott menedzseri mivoltomat helyeztem előtérbe és pénzjutalék kiosztásba kezdtem illetve részesítettem Endrét és Csövit :) -nagy szám volt, de ez a menedzser dolga na..... pásztor a nyáj felett. :)))) Nazasztán Endrével is tisztáztuk a lenti bloggbeírás mondandóját.... hát hogyan is magyarázzam..... azért megpróbálom: Endre minden év februárjától közép májusig tavaszi fáradságban szenved, melynek erőszakos tünetei napi 10 x 10 perc megnyilvánulásban jelentkeznek. Én beleestem egy ilyenbe. Ennyi. Oszt június elejére két G. Pubos fellépést szerveztem meg azonhirtelen , sokkterápiaként használva Endre közvetlen kezelésére. :))))
Na bye!

Volt ami volt..... lesz ami lesz.....

2008-04-17T09:54:00.005+03:00

Szervusztok...... most bloggolok egyet...

Ma reggel mint fába a villám, úgy csapott belém az a felismerés..... hogy soha nem biztos az, ami biztos.....
Rékát lepasszoltam az oviba, három lufiból kettőt lebeszéltem sikeresen, hogy ne vigye be, mert az egész csipet-csapat "munkatársa" letámadja majd... nem lessz menekvés.... ez idáig sikeres kezdésnek is mondható, de aztán belöki Endre barátom a kávéja mellől sejtelmesen, hogy Őt ki kellene hagyjuk a csapatból.... mármint a zenekarból..... nem akar karcolni a szekér rúdjáról. Naja.... adott 50% -ot, hogy azért helyben ne pusztuljak bele! :))))) Én megtanultam az első zenekari felbomláskor, hogy tiszteletben kell tartani a döntéseket. Akkor ezt még nem tudtam, majdnem barátság ment rá...... Ezen gondolat mentén párhuzamosan azért fáj, de nagyon. Nem kis munka árán sikerült beindulni, elérni a fellépési szintet, terveket szőni, emberekkel felvenni a kapcsolatot és most...... -hát, ennyi volt...., ügyesen tessenek hazamenni, a bóhozat az első felvonással lejárt! Több egyelőre nem lessz. :)
Kapaszkodom a fentmaradt 50%-ban, de vajon megéri?

Ez volt mindig is a baj az Orpheuszban. Baráti kapcsolatot nem tudtuk zenészire váltani a próbaterem küszöbén belül...

Lessz még Orpheusz és orpheuszosdi..... várni kell, ez még nem tisztázott dolog... Endre bátya szokott ilyenekkel szíven szurkodni, -hogy ne ágyban párnák közt haljak meg. :)))))
Csak le kellet írjam a fentieket. Megnyugodtam! :)
Hali

Szeretünk Temesvár, de Udvarhely hazavár....

2008-04-07T21:16:00.011+03:00

Hogyan is kezdjek neki a történetnek....... talán a legreálisabb bekezdés az lenne, hogy ecseteljem Csövike negyedórás reggeli késését. Végül is nem késett!!! -megmagyarázta nekünk, hogy az az idõeltolódás, amit mi érzékeltünk pontos karóráinkon és okos kis telefonjainkon az nem róható fel, mivel az õ otthoni ébresztőórája késett. Magyarán...-nem Õ a hibás. S ha nem hibás, akkor meg miért szidjuk. Megmagyarázhatatlan.

Pakolás, üzemanyag, radarérzékelõ es indultunk is Temesvárra Vásárhely fele, hogy Feri is a képben legyen. A hangulat az adott volt, bár az illegális hátsó sor ülésen legálisan bekötöttük magunk Endrével és ültünk mint a moziban. Jó magasan. Temesvár du. 6-ra érkezett elénk. GPS rendszerünk segítsége mellet hitelesen eltévedtünk a pókszerü temesvári körforgalmak centrifugájában. Najó.... senki ne szisszenjen fel, Én mondtam Csövinek, hogy ne jobbra hanem balra. Tette amit tennie kell, hallgatott reám.... oszt eltévedtünk. Nem jelentõs idõkiesés, -negyed 7, s már megnéztük a helyszint is. Lehel barátommal ismertettük rég meg nem beszélt történeteinket, ami azalatt történt, hogy nem találkoztunk. A temesvári rádió magyar adásának szerkesztõje, riportere. Elmentünk ebédelni, vagy vacsorázni, de kit is érdekel. Csövi villája beletört a sültjébe, Én meg Feri a flotirzoknis pacallal birkózgattunk. Megérkezett Ildi (aradi jóbarát meg sógorasszon ) és temesvári ismeretségét megvillogtatva kiskocsmába invitált, megismerkedve a helyi sörözési és hideg sonkáspalacsinta kiszolgálási szokásukkal. Uccu neki, már 8 óra, Ildi Toyotája hátsó ülésére felszedelőzködött az egéssz zenekar.... ismét ott voltunk az Eminescu terasznál és hordtuk is be a cuccokat. Zavarbaejtõen. Ildi vitte a gitárokat, mi meg a hangosítás többi alkatrészeit...... mondtuk is a "mûvészasszonnak" , hogy hujujujjjj.

Petya, kinek köszönhettük a meghívást még megvillogtatott egy kör sört, a terembõl Ágnes Vanilla interjúrészletei párologtak ki az ajtóréseken.... Fél 10-kor kezdtünk , majd 12-kor szálltunk le. Hihetetlen élménnyel gazdagabban. Szeretünk Temesvár! Jó érzés volt, ahogy táncra perdültek a fiúk-lányok. Jó buli volt.
Most Feri kedvéért és csakis az õvéért említem meg, hogy az elsõ visszahívásnál nekiálltam a Hey Joe-nak, mire persze társult is mellém, majd jött Endrike is, majd Õt közvetlenül követte egy nagy zenei kavarodás, Én, mint egy zavaros víz leiszapolásán kínlódó gyenge idegzetü vízímérnök, megálltam. Nem bírtam tovább. Feri szavaival élve, õ égett.... mármint pirult. Na sebaj, igy is jó volt, leszálltunk és buliztunk. Csövike kétnaposan használt francia zokniremekeit elcserélte két lányrajongója zokniaival, igy a zenekar akkori összvagyona csökkent egy francia de gazdagodott egy félboka nanózöld és egy rózsaszín bokazoknival Csövi lábain. Nem volt szép de látványos. Majd alvás Kingáéknál, reggel meg olaszos tojásrántotta, délben meg indultunk is haza. Csövi vezetett, bár szokatlanul nehezen ismert fel minket is. A sürü esõben és a felhõs, égadta szürkületben használt sárga, lehelletmocskos napszemüvegén keresztül a pirosat mindig zöldnek látta a útunk szemaforjain, megalapozva ezzel nem kecsegtetõ biztonsáérzetünk. Majd hazaértünk.
Mégegyszer köszönjük Petyának, Hajninak, Ildinek,Lehelnek, minden ottlévõ embernek! köszönjük Temesvárnak az élményeket!

Külön köszönet a zenekar nevében Demeter Elõdnek a segítségéért!!!

Pistike
(képek a www.orpheuszmelleklet.blogspot.com oldalán)

Anyu és két gyereke....

2008-03-28T18:14:00.004+02:00

... igen, ez egy családi fotó.... ennek itt a helye. Innen még csak a család aurájának fizikai megnyílvánulása hiányzik. Van..... csak ezt nem érzékeli semilyen emberalkotta gép.... ezt más dimenziókban észrevenni. Mi hárman érezzük s ez elég is. Nincs több mondanivalóm ezzel kapcsolatban. "Anyu" közrefog minket felnötteket. Nevel, megnevel, alakít és boldogít. Most nézi fehér pöttyeim a képernyön és nem tudja, hogy Rólla szólnak e betûk. Ez a legkevesebb. Róla, Róluk. Ennyi. Mentem.

Orpheusz Est

2008-03-18T18:21:00.004+02:00

Lejárt a nagy "Visszatérés"! Öröm volt látni, hogy megtelt a Retro, bár jó 1 órás késés az indokolt volt, hogy mindenki megtalálja a helyét, oszt 22 dal lepörgött annak rendje - módja szerint. Jól éreztük magunk és a látszat meg a kritikák alapján azok is, kik ott voltak, meghallgattak. Köszönjük a részvételüket!
A zenekar weblapján megnézhetõ pár dal videója is ( www.orpheusz.blogspot.com ) , feltettük, hogy ott legyen! Azoknak, kik nem lehettek jelen...
Mostmár a következõ fellépések szervezése van hátra. Ha valakinek van ötlete, csak bátran! Írjátok meg a címünkre! (orpheusz1@gmail.com)
Addig is legyetek jók!
P.

Próbán Mr. Smitle barátommal egy húron pendülve

2008-03-03T21:44:00.004+02:00

Egy hétvége margójára...

2008-02-18T18:33:00.006+02:00

A múlt hét vége igen eseménydús volt...... csütörtök este a Segesvári Blues Fesztivál fénypontját emeltük jelenlétünkkel a nézők sorában, a Tátrai Tibor és a Magyar Atom fellépése előtt Csövivel sikerült felmerészkednünk a színpadra és onnan a színpad háta mögötti öltözőbe, ahol összejött beszélgetni Tibivel, Jánoskával, Solti Jánossal, Zsoldos Tamással és a többiekkel... kezet fogni mindegyikükkel. Naja, nagyszerű érzés volt azokkal az emberekkel, kiknek a zenéjén nőttünk fel, úgy a HBB-re mint az LGT-re gondolva..... örömmel vállalták a közös fotózkodást és ami szintén jó hangulatra adott okot, hogy lemenőben botorkálva a hangszerek, kábelek között a színpadról, már sötétített nézőtér fogadott. Nagy tapsot kaptunk a közönségetõl, mi meg Csövivel csak néztünk ki a fejünkbõl, vaze... -ezt nekünk csinálják! Hát nem...... nem voltunk tagjai a Magyar Atomnak, de jólesően visszaintettünk.... remélve, hogy a Segesvári TV operatõrei nagy ijedség és kapkodás ellenére is, de regisztráltak audió-vizuálisan. Így jó hangulatban értünk haza, édesen hajtottuk álomra fejünk.
Péntek délután meg egy igazi nagy Orpheusz próba következett, a színpadi felállást gyakorolván 4 és fél órát zenéltünk a falaknak. 22 dalt lenyomtunk majdnem kétszer. Lesz belőle valami. Este zúgó fejjel estem be az ajtón Réka nagy örömére, majd a lefekvés előtti mindennapos bokszmeccsünket játszva tényleg kiütődtem. Szombaton Sima Endréékhez voltunk hivatalosak, mármint pontosabban Örs keresztfiúnkhóz, a 2 éves szülinapi bulira. Saját terveim és reményeim szerint gondolva arra, hogy utána még Endrével lehúzunk Segesvárra a Feszt. zárónapjára, de ezt keresztülhúzta Endre sötét sarkából elõbuggyanó whiskije naja és mindannyiunk jókedve. Sebaj, megérte!!!
Most csak egy cél lebeg elöttem, hogy a március 14. jól sikerüljön. Még lessz vagy két próba, azon már csak az apró simításoknak lessz helye, egyébként tökéletesnek kell lennie. Oszt majd lessz valahogy.... Vegyétek ezt meghívásnak is a Retróba!! :)

Segesvári Blues Fest. 2008

2008-02-15T02:14:00.003+02:00

Hát igen....... elrúgtam néhány évet

2008-01-26T15:27:00.002+02:00

PLAKÁT TERV 2008

2008-01-21T22:06:00.001+02:00

UNPLUGGED EST A RETRO PUB-BAN - UJ ORPHEUSZ WEBOLDAL!

2008-01-21T09:06:00.002+02:00

Megvan az elsõ dátuma a visszatérésnek: 2008 március 14. Székelyudvarhely
RETRO PUB

AZ ORPHEUSZ ZENEKAR WEBOLDALA KÖLTÖZÖTT!!!!

Minden jel arra mutat, hogy a zenekar pofáját megunták a home.ro portálon. Fujják fel!

az új hely, ahova beköltöztünk: www.orpheusz.blogspot.com

2008 margójára....

2008-01-11T18:47:00.001+02:00

Ejha, igaz a 2008-as év részeként már rég bevéstem agyamba, hogy a zenekar az év első felében fellépéseken kell keresztül essen.... na most már körvonalazódik..... alakulgat...... bár magamra vállaltam a repertoár összeállítását, 20 dalnál kevesebbre nem tudtam szûkiteni...... pedig elég lenne 15 is, de nem tudok, nincs szívem lemondani egy dalról sem, olyan rég nem zendültek meg a húrok barátok, közönség előtt....... Pedig új dalokat nem is mertem becsempészni, tartva a társaim szigorától és a hallgatóság unalmától....
Ezért, hogy ne fojtsam magamba az újonnan érkezett indulatokat, otthon rögzíteni kezdtem az új ötleteket, szövegeket, Isten ne adja ,hogy feledésbe vagy ki tudja hová merüljenek..... oszt persze a szomszédok eddig világosan tisztába vannak elméleteimmel, hang és szövegvilágommal, na meg a Hey Joe-val is, melyet kénytelen voltam vagy 50x végighallgatni és gondolni.......
Majd a következő fellépéssorozatba beiktatjuk ezeket a dalokat is........
Endrével beszéltük, sõt...... azt is elmondhatjuk, hogy megmozgattuk az agyunk a téma kapcsán: kellene bõvítenünk a csapatot mégy egy ritmus szakemberrel..... aki tud vokálozni is... jól! csörgőkre, zörgőkre gondoltunk, ami adna egy háttér ritmust az egésznek...... Ha valaki úgy gondolja, akkor szívesen! ( orpheusz1@gmail.com, vagy az én címem -mindkettőre, az a legbiztosabb)

Asszem március végére, rosszabbik esetben április elejére készen is leszünk...... ugye, ez az első fellépés, ezért ez fogja megmozgatni az utánna következõ lépések rugóit... folytassuk vagy ne..... mármint közösen......... ezért legyetek Ti is ott! ha bakizunk, akkor ne vegyétek észre.... mert az nem baki, hanem a dal része, csak futurisztrikusan előadva...... ennyi! :)
Legyetek jók!

Még valami: ragaszkodom a zenekarhoz.... nekem több mint barátság! Ez a második családom! ....bár kétlem, hogy társaim olvasgatják soraim, de ezért kell megbocsájtaniuk tulságos erõszakosságom..... ha ez nem létezne, akkor kihalna belöllem valami.... ennyi

Naja..... és nem utolsó sorban: Boldog Új Évet Mindenkinek!!!!!!!
Pistike

KÖZÉRDEKÜ INFORMÁCIÓK

2007-11-15T10:49:00.002+02:00

http://www2.mymusic.hu/zenekarok/album.php?id=489
Zenekar Baráti Kör: iwiw / ORPHEUSZ zenekar

POPSULI 2008-AS ÉRTÉKELÕ! -Köszönöm a résztvevõk résztvételét, különösképpen "Bajuszkirály" Vass Józsi Heineken-kisigazgató odaadó, figyelmes kattintásait nap-mint nap - õ eröst a szívén hordta a jelenlétünk a képernyõn, ezért vidéki kiruccanásain is nyomott ránk jó nagyokat!.....
Na, legyetek jók!!!

Dohány Blues

2007-11-14T12:22:00.011+02:00

-Miért nem hagyod már abba? -szegezi rám többször is kérdését a Kedves, de nem ment még ezidáig..... pedig már 4 és fél éve száműztem magam a lakásból az erkélyre füstölni, már amikor éppen kávét kortyolgatni szottyan kedvem.....még télen is mínusz fokban....
Na de hát mit is szólna a Főnök a melóban, ha csak úgy támasztanám a falat ásítozva a cég előtt, de így, cigizve egészen beleillek a képbe..... " hadd cigizzen..... kell a szünet neki is..."
Így szoktam bámulni a világnak előttem pörgő parányi részét, az embereket, a vonszolt kutyákat, az eget, az esőt..... közeledő főnököt meg mindent....
Nem vagyok nagy dohányos, de néha egy kocsmai találkozáson zsinórban is rágyújtok...
A NemEz koncert után is ott sörözgettünk, beszélgettünk.... töltődve jazz élményekkel rágyújtottam..... egyre, kettőre.... majd jött a harmadik, mikor ismét feltevődött a kérdés.... -miért is nem hagyom abba? -miért jó ez nekem? már Betty is belecsodálkozott fenséges vigyoromba, ahogy az ég fele fújtam a füstöt, -najó, írok erről egy bluest..... megírom a Dohány Blues-t, -mondtam a lányoknak, -majd meglátom mit tehetek..... Másnap megszületett a dal.... egyszerű dal.... Dohány Blues....
több sávban rögzítettem míg Réka lányom csodálkozva rajtam rakosgatta puzzle-jeit a hátam mögött. Majd éneksáv rögzítésekor intettem, hogy most csend kell, nagy csend... apa énekelni fogja a Dohány Bluest. Majd gyors mozdulatokkal összedolgoztam a sávokat ....hátradöltünk és meghallgattuk......

meghallgatható itt.

A ma este margójára...

2007-10-16T20:37:00.001+03:00

A rossz kiejtés, a rossz hangsúly na meg egy idióta megfogalmazás hülyét csinálhat abból aki használja. Mint például ma este belőlem… :)))))
Kopogtat a cégajtón egy pizzafutár négy dobozzal, én meg csak néztem, hogy mi van…..
Kérdem a lányoktól, hogy –Ti rendeltétek? -Nem, mi nem……. Naja, eszembe jutnak a cég udvarán dolgozó építő munkások…. Õk lesznek azok…... Látok is egyet …
-gondolom magázom, nehogy idősebb fazon legyen…... átkiáltok: -Hali, Jóóóestét!!!!! Kértek pizzát??? …. na itt szúrtam el…..
-Köszike nem, mi már rendeltünk!!!
-.....??

Az ajándék....

2007-10-14T15:53:00.001+03:00

-Ezt neked hoztam Coffos, ajándék! –mondta az állatdoki barátom Béla, majd kezembe nyomta a füzetet. Meglepve lapoztam bele, Bélától soha nem kaptam ajándékot csak úgy. Nem tudtam mi lehet a füzet mögött. Ez a Béla maga a meglepetés –gondoltam... Pörgettem a lapokat, Sztálin nézett vissza rám olajos tekintettel a harmadik oldalról, nevetve próbáltam azonosulni az ajándékommal. Velem nevetett Béla is azzal az érdekes kacagással, amin csak õ tud , azzal az egyedi Bélás gurgulázással, mintha levegő után kapkodna…… idegen ember hanyat-homlok telepedne Béla arcára mesterséges légzéshez folyamodva , de Béla arcán ilyenkor mindig ott vannak a megnyugtató nevetés mimikái , mi tudjuk, hogy Béla csak nevet, semmi más….
A nyilaskereszt és a vörös csillag nézett rám a füzet előlapjáról,na meg valami golyóstollal írt krisz-krasz, én meg Béla kifürkészhetetlen agya járására próbáltam koncentrálni, -milyen közös oldalam lehet a nyilasokkal, talán a kommunistákkal, vagy mindkettővel, -ezt a Béla barátomat milyen ok és okozat késztethette arra a cselekedetre, hogy nekem egy Terror Háza – House of Terror füzetecskét ajándékozzon…. és úgy, hogy a büszkeség napsugárként sütött rám nevetõ, gurgulázó órcájáról.
-Oszt nézd meg jobban Coffos!-s ujjával a golyóstollal írt krisz-kraszra bökött, -Dedikáltattam Neked.
No, ennek fele sem tréfa, ez a Béla ura a helyzetnek mint mindig általában, rosszat sejtve próbáltam megfejteni az irományt. Valami vicc ez, gondoltam jogosan, mert Béla erre hajlamos, különös tehetséggel megáldott , ötletgazdag, hülyeségben kimeríthetetlen állatorvos, aki olyanra is képes, hogy egy alkalommal rám dobva egy pót-állatorvosi köpenyét, lökött be egy falusi portára mint fõ-fõ állatorvost, majd Õ, mint kis doki, beoltotta a sertéseket és a gazda jelenlétében diagnózis megállapítást kért tõlem, -én meg kívántam, hogy ott rohadjon meg, ahol van….
“Cofosnak……… szeretettel……..D Bill Gyula ….. “ –betűztem az írást Béla segítségével.

Hűha….. ez a Kapitány dedikációja… Nekem, mint Coffosnak…. Juhhhhé!!! -együtt gurguláztam Béla barátommal, igen, a nagy Bill Mester tollára vett engem, ez aztán a szép ajándék. Az, hogy egy Terror Háza füzetre dedikáltatott Béla, arra a következtetésre juttatott engem, hogy a napi bolyongásának két fő állomása lehetett a Terror Háza és az Old Man’s Pub és ebben nem tévedtem nagyot. Mindössze annyit, hogy a kettő közé még befért néhány sör.

A Félsziget Fesztiválon sikerült beszélgetnem néhány mondat erejéig koncert előtt és után Billel, majd dedikálásért odanyújtottam a Terror Háza, -Bélától kapott füzetecskét. Kisé meglepődött. Nem hiszem, hogy emlékezett volna arra, hogy már dedikált egyszer a fekete-vörös elõlapu füzetre.... Valóban nem mindenkinek hordozódik csak úgy a belső zsebében a "House of Terror".

Foto: Nagy Enikõ -Bill dedikál a "Terror Ház" -ra.

Jókedv- graffity

2007-10-05T13:42:00.001+03:00

Jókedvében az ember szinte mindenre képes..... könnyebb átugrani mély dolgokon, csak nevetni kell és kész.
A komor, párás tekintetű emberek találkozását ha lehet, kerülöm. Ha mégis protokolláris beszélgetésbe kényszerülök
hangulat rombolókkal, próbálom a karikatúra oldaluk felfedezésével jó paszban tartani magam, asszimetrikus szemeket,füleket rajzolva nekik gondolatban, ha ez sem segít, kívánom, hogy magzati pózban guruljanak minél messzebb tőlem.
Ha emberekkel jó kedvem teljében ismerkedtem meg régen (!) és bármikor találkozom velük, jó lesz a hangulatom -ha épp közömbösség-telített vagyok a találkozás pillanatában. A jókedvet rögzíti minden olyan emlék, amely magában hordozza azt. Minden kapcsolat további hangulatát az első percek élménye fontosan és pontosan meghatározza..... Ezért légy mindig jókedvű! Megjegyeznek mások is, a barátságodat, -és jókedvüket keresik benned.

................Jókedv Úr és Rosszkedv Úr (illusztráció)................

Unplugged.... 2007

2007-10-02T12:38:00.002+03:00

Túl vagyunk a harmadik próbán, az unplugged-terv kezdet szárnyra kapni….. szálldosni, zümmögni, gerjedni körülöttünk, ami jó! …… Nehéz volt másfél év után újra szikrát adni az Orpheusz leragadt motrának, köhögve-prüszkölve sikerült hangra, dalra bírni az öreg “csotrogányt”…… most megy vagy meneget az teljesen mindegy, a lényeg az, hogy gurulni kezdett a szekér…
Bevallom, az első találkozás után, nem igazán voltam biztos, hogy sikerülni fog…. Kiváltképp mikor próba után Csövi rám bízta összes herfly-készletét , hogy vigyem haza, mivel neki sûrgős sörhas-testépítõ esti szabadidõ program volt beütemezve egy korcsomának nevezett fittnesz-teremben…. Két dolog bántott, hogy otthon esze ágában sincs gyakorolni, a másik meg az, hogy hogyan fogom Réka lányom elől rejteni a legalább tíz szájharmonikából álló arzenált azzal a kis üstdobocskával együtt, ami szintén most került elő még a régi orpheuszos idõkbõl…. mert ugye, az köztudott a Vass családban, hogy amibõl a mûanyag állatkáknak kerítést lehet építeni, arról Réka nehezen mond le….. -és biza az nagy luxus még nekünk is, hogy Csövi Hohner herflyei nincsenek szétfújva annak rendje és módja szerint, -mi lessz ha a nagy fekete elefánt, a farok nélküli zebrácska és a többiek, Hohner -C, A, D,..., -kerítéssel lesznek mozgáskorlátozva az örökzöld legelõ-szõnyegünkön.
Eszembe jutott a régi, jól bevált módszer, így Csövikét a lelke közepébe egy jól irányzott lélelksimogatással sikerült ismét sínre tennem, azóta hazaviszi a dolgait és gyakorol. Még gitározik is. Dalokat ír.
Endre húzza, nyomja, pengeti és szenved…… nagyra tett mércéjével nincs baj, sőt, én örvendek neki. Õ viszont utálja…… fél, hogy soha nem éri el, még kinyújtott kézzel sem, pedig teljesen rajta múlik…… Félek, nehogy feladja idő előtt.

A harmadik próba jól sikerült. Eredményesen. Átdolgoztunk néhány régi dalt slide-gitározást is alkalmazva, Csövi énekel, szájharmonikázik és néhány dalban gitározik, Endre a Jumbo-bass négyhúrosával nyomja az alapot, Feri hegedül, jómagam meg hol Mr. Smitle-et hol meg az asszonyát nyúzom slide gyûrûvel vagy nélküle.

Az alapelv nem bonyolult: Zenélni kell, jól vagy rosszul, teljesen mindegy!!!!

Azért,... nem vagyunk rosszak! :)

(Orpheusz 1996-2006 , Orpheusz Umplugged 2007.szept. 1. - ………)

Esik esõ.... Ferkó Úr nem bánja....

2007-09-14T10:45:00.001+03:00

Nnnnna...... annak tudatában, hogy a blogírás ma még szent és hajthatatlan, egy hónap múlva már lassúbb iramban dölök neki a soroknak, gondoltam..... igy reggel frissen, teszek egy-két említést még néhány barátról..... leszek olyan székely Dánké Meklód a Meklód családból és hallhatatlanokat gyártok ..... vagy lefejezem Õket ... :)

Feri barátom már hetekkel elõre felhívta figyelmem, hogy -Pistike, fogd majd Rékát és gyertek Keresztúrra Mózsikácska elõadásra..... -Ja... ott leszünk, hangolódtam rá a Mózsikácska adta lehetõségre, igy koponyámban azonhelyben bekarikáztam a megadott napot, mit másnap elfelejtettem annak rendje-módja szerint.
Elõzményként...... Réka Mózsikácska rajongó! -ezt tudja Feri is...

Feri olyan mind egy katalógus........ tisztában van azzal is, hogy hamar felejtek, a "nagy napon" még jelzett a skype-on, hogy: "-Mózsikácskaaaa, 5 óra" – Híjnya.... néhány családi program azonmód keresztülhúzva, szükségszerü változtatások bevezetése...... -Asszony, gyerek, ma Mózsikácska a cél!!!! Lélekben megnyugodva tapasztaltam, hogy minden sínen. Eleredt az esõ.
Na nem baj, ez nem tesz semmit, egy kis esõ, kell a földnek meg mindnek, Mózsikácskára megyünk!
Havasesõ........ Réka inkább maradna, Encsi szintén....... a Mózsikácska projekt veszélybe sodródott, legutolsó mentség , hogy kiállok a család elé, mutatóújjal ég fele mutatva kijelentem, hogy mire Keresztúrra érünk sütni fog a Nap. Najó.... egyértelmü, hogy ki az úr a háznál, 10 perc múltán utban is vagyunk Keresztúr fele az Octin. Havasesõ az van, de sebaj....... kutyát érdekel.....

Ferkó Úr bajsza alatt mosolyog és húzza..... szeme csillog, átadja magát a hegedünek, toknak, vonónak..... látszik rajta, hogy négy-öt tündéri Múzsa simogatja, ostorozza..... négy-öt meg ül a fején, mert Ferkó Úr biza felszállna ....... -egyszerüen leköt engem is, ahogy ott négy zenész egybeolvad a dallamokkal, körbeveszi õket az áhítat.... énekelnek, mesélnek..... -Istenem, be jó lenne még egy kicsitt gyereknek lenni, táncra perdülni, – tocsogni pocsolyák vízében....

Hazafele Tóni is velünk jött, beszélgettünk zenérõl, tervekrõl... majd észrevétlen barátsággá formálódott az ismerettségi szint...... Réka és Encsi is megbékélt az esõvel...... egyértelmüen szép, mózsikás nap volt......

Gondolatok

2007-09-13T22:38:00.005+03:00

Ott ültünk Mészkõ Úrral egy asztalnál..... Mészkõ Úr súlyos történeteket mesélt.... néha féltem, néha élveztem hallgatni õket. Mészkõ Úr pedig élvezte elõadni magát... ahogy nézik a szemeit..., a karjait ahogy gesztikulál... -maga a történelem,gondoltam... bár néha eltévedtem a történések ezer águ folyamában, ültem és bólogattam, mintha érteném. Mészkõ Úrnak ez jót tett.... rendbehozta lelkivilágát, fortélyosabb lett, tiszteletre méltobb arcot öltött, mondatai után sokatmondó nyelv-csettintéssel adta tudtomra, hogy minden szónak óriási súlya van...... ritka beleszólásaim kedvtelenségre, merevségre ronditotta a beszélgetést. Beszélt Krétáról, a gyerekrõl...-jónevelésrõl, korlátokról ami a gyereknevelés korai és mozdíthatatlan alappillérei........ majd Krisztusi tekintettel óvva intett alapelveim erkölcsi tisztátalansága miatt..... faltam Mészkõ Úr szavait...
A szó magaslatán ült mellénk Víz Úr, ki teljes egyensûlyban , összhangban simult rá Mészkõ Úr történeteire, szemében locsogó igazságérzettel.
Majd Víz Úr észrevétlen Mészkõ Úr mellé ülve, mindketten feloldott hangulatban, -engem figyelmen kívül hagyva -folytak le a székrõl... fortyogva, sisteregve rágták az utat maguknak...
-Kivülálló!!! -mutattak rám elkenõdve fehéren, én meg csak néztem.... néztem.....

.... -mi van???

Vegetáció 2007-ben

2007-09-13T07:34:00.005+03:00

Helyszin: Ivó, 2007...... közel, de nem látótávolságban a Ceausescu volt villája....
A terep és idõviszonyoknak megfelelõen a telek közepén egy volt SMA-s tárcsalapon sütkölõdés, -vegyes felhozatal: csirkeszárny és tibódi nyúlcomb. Sírásra hajlamos arccal észlelõdik, hogy fogytán a sör az 50l hordóban. Kényes helyzet, mély koncentráció szükséges a természetes összhang megõrzése érdekében. Mindenki megpróbál ura lenni a helyzetnek. Elõkerül egy 60-as években megtört vörös bor, -locsolkodunk...... a szárnyak és combok eggyé válnak, táncra pördülnek, integetnek nekünk, részegen omlanak önmagukba beletörõdve a vegetálás önkényes csapdájába.

Megjelenik Sima Endre. Olyan mind máskor, halovány,-mondom lehhheletnyi hamissággal a szemében...... Sörözik, és nézi a piruló szárnyakat.....
-Te Karcsi! Te..... ez itt mind nyúlhús?
-Aha........ most repültek el V-ben a fejünk fölött......... löttünk vaeggyet!

Léleksimogatás

2007-09-12T17:57:00.004+03:00

Csövi barátom az, aki többször is igénybe vette ezen nevû kezelésünk, a "Lélelksimogatás" gyógyító erejét. Kizárólag Sima Endre barátommal értettük és értjük , kimondottan élveztük Csövin való alkalmazását, többnyire 4-5 sör után az igazi sámánisztikus erõ felfedését, ha mód volt rá akkor szükségszerüen korcsmában.
Célja: Csövi felkészítése az élet nehéz oldalára!

Csövi igazi kis termetének , megalkuvó természetének, gyönyörüen felkavarható és földig rombolható lelkivilának tulajdonithatta a "kiválasztott" szerepet, hogy a léleksimogatás elsõ pácienseként (és utolsóként is) erõt forditottunk reája..... Szerettük és szeretjük Õt! .... Nagyon! Az elsõ kezelést az ugyancsak elsõ közös próbán, -mikor Csövi barátunk bekerült a csapatba, -alkalmaztuk, bevallom, az elõre nem számitott nagy sikerrel!
A léleksimogatás nagy szavai: Te!!! Te!!!! Te szerencsétlen! Mennnnyj hozzá' hamar 4 sört! -ezt kimondottan mély torokhangból érdemes a páciens feje írányába eregetni, megfûszerezve némi fintorral..... Csövi ment szépen sörért, -ami korára való tekintettel fontos és pontos szerepkör volt nekije, - mi meg Endre barátommal örömmel nyugtáztuk gyógymódunk hatalmas erejét. Rosszabb esetekben üditõre fogtuk Csövit, megnyugtatva, hogy csakis ezért alkalmaztuk a csapatba.....
Oszt második lelki leckénk címe , hogy: -Te, Te szerencsétlen! Kiszedtünk a hétköznapok szürkeségébõl,Teee.......! -is jó hatással volt Csövikénkre, ki kissé megtántorodva lélekben, de annál büszkébben viszontszeretett minket. Pont.

Ma már tudjuk, hogy felkészült. Jöhetnek pofonok, pénzügyi mélypontok, globális felmelegedés, Csövi állja a sarat. Jó ránézni. Még mindig szeretjük. Ellen és önállóvá vált. Néha jobb mind Mesterei és néha ezt érezteti velünk... volt John Mayall koncerten, szörfözött az Omegáén, elájult Hollandiában, Santanat látta élõben, jeges zacskót is képes volt a fején hordani órákig Aradon, volt ereje és akarata kálciumot követelni egy váradi pincértõl...... és néha nem tudott aludni éjszaka.
Egy gyönyörü végeredmény. Csövi a túlélõ. Csõvi az ajándék. Mestermû!!! Szeretünk Csövike!
Baráti szeretettel: Mestereid!

Régen és most...

2007-09-12T10:21:00.002+03:00

Zenei élményeim a 80-as évek közepétõl szárnyaltak szanaszét, tömbházbeli rocker, évben nagyobb barátok próbálták belémtömködni a Led Zeppelin, Deep Purple, HBB dalokat, majd szüleimmel büszkén hallgattattam meg :) legelsõ saját “Vadászat” kazettám , s ezennel egyben beírtam magam a tiltott zenét hallgatók körébe a 86-87-es években.
Ruszu Pista barátom elnyúlt polója alatt lopta át a szomszéd tömbházból az István a Király bakelit korongokat, majd majdnem sírvafakadva mesélte megrázó élményét, ahogy szembefutott egy rendszervédõ "tányérfejü jóindulattal" (id.Cs.T)...... -ami utánna következett, az esti LP hallgatás nagy csendben, a mai napig beleégett emlékezetembe…

1990-ben kaptam elsõ gitárom Karácsonyra, Köszönöm Edit Nõvér!!!!
4 teljes akord megtanúlása után következtek a 4 teljes akordu dalok megírása, ezen felbátorodva megalakult a 4 akordos zenekar a Brooklyn BB. Elsõ golyabáli felléppés szintén maradandó emlék, kaptunk egy-egy 10-est egy tanárunktól, ezzel kifejezvén, hogy barmit megtesz csak hagyjuk abba a népnevelõ-népmûvelõ zenei munkálkodásunk!
1992-ben abbahagytuk!
1996 október 28,du.18 óra …. az elsõ Orpheusz próba. Innentõl a történet már más honlapra tartozik. Azóta is szabadidõzenekarban pengetõ, zenélni szeretõ embernek tartom magam, zenésznek még nem, de próbálkozom….. ezt a megnevezést mindenképp a hallgatókra bíznám.

2007.09.11

2007-09-11T13:49:00.003+03:00

A Blues az, ami mindig tudott elegendõ erõt adni minden egyes dal megírásához... elénekléséhez. Ezt az oldalt éppen ezért nem is egy személynek ajánlom, hanem a BLUES-nak. Mindent el lehet mondani általa, bûnt- bánatot- örömöt- csalódást-reményt- egyszerûen: -ami van! Ezért játszom jól vagy rosszul ,ezért bízom rá magam. Ez a mûfaj tudja álmaim a levegõbe röpíteni-mint egy szabad madarat... szabadon és csakis a szabad érzésekrõl kell ,hogy szóljanak a dalok, hadd kapjanak hangot a belsõ, rejtett gondolatok is... hallgass Bluest, -álmodj...

DALSZÖVEGEK

Éjszakai blues

Dadf#ad slide

Este fáradtan , nyítom az ajtót
Csend van, nem hallok semilyen hangot
Kint a Hold is halvány és lusta
De ez nekem nem is olyan furcsa
….már, ….. ez egy éjszakai blues

Kínyitom a hûtöt, rejt még valamit
Cigaretta füstben látok valakit
Leüll mellém, átölel csendben
Érzem a békét és hogy minden rendben ……
Ez egy éjszakai blues

Egy éjszakai lepke lámpán nagyot koppan
Leszédül a földre, csendben, meg se moccan..
Nézem a poharat, rajta lenyomatok
Jég a tetején, benne buborékok…..
Ez egy éjszakai blues

Éjfél van, csendesen elalszunk,
A lepke a földön lerajzolja álmunk….
Nekünk egy éj, neki egy élet
Reggelre vége, s csendben leléphet….
Mert ez egy éjszakai blues….

Szélben szálló

Odakint az úton oly nagy szél van….
Gondolatom itt bent nagy halomban…
Odakint ha már nagy vihar van,
Széllel szállok bent, -gondolatban…

Odakint az úton oly nagy szél van
Félresöpör mindent, az útjában,
Odakint hamár nagy vihar van
A széllel szállok bent gondolatban

Rfr….. Àlmomban csak szállok
És mindent belátok:
-hogy megébredek és ember leszek
Földhöz ragadt testben kelek…

Bejárok sok tájat, messzit és idegent
Nem érezvén semmit, esõt se hideget…
Mindenki mint idegen, szél fiát emleget.
Van aki igy szeret, van aki csak fenyeget…

Odakint az úton csend lett és nyugalom
Ülök egy széken, nevetek én magamon
Vállaimon keresek, szárnyaim eltüntek
Maradtam a régi: -sört kérek s fizetek!

Mi minden lehetnék

Lehetnék szobor a központi téren
lehetnék bogáncs tûzõ nap hevében
lehetnék egy terv a városház termében
lehetnék egy folt egy gödör ölelésben

Mi minden lehetnék
Mindent megtehetnék

Lehetnék virág egy szeretõ kézben
lehetnék melltartó egy gyöyörü nõi testen
lehetnék egy pad, vándort pihentetni
lehetnék Angyal, szezonban bombát szedni

Lehetnék pénz, ha értékem volna
lehetnék kéz, Ki csak kezet fogna
lehetnék szabó, világot gatyába rázni
Lehetnék esõ, a Föld szívéig ázni

Mi minden lehetnék...

Apróhírdetés: Politikus kerestetik

Szikár nap sütésben dörzsölöm a hátam
Sürü sör szagában roskadozik házam
A volt nõmet a postás is dobta
Kinek hiányzik ennyi hercehurca
A zálogházban már lelkem, vagyonom
Ami maradt azt Lucifernek adom

Azt hittem az út szerencsét hozhat
Ártalmatlan álom csalódást okozhat
Belefáradt kezem számlák közt kutat
Esténként a szú cserszegéssel untat
Eltelt az idõ, aggastyánként élek
Bünbánatom nincs, de félre sem kefélek.

Vezércikkben írták, az élet jobb lessz
Politikus posztra Te is jelentkezhetsz
Nem kell az IQ, nem kell nagy iskola
Kezdõként visznek lopástanfolyamra
A fõ cél, hogy a posztra vigyázz
4 évig csak gyüjts s ha kell mással vitázz...

Fehéren fekete

Alattam a föld, fölöttem az ég
körülöttem minden, minden ég

Hosszú az út, idegen a táj
Hogy idegen vagyok az nagyon fáj...

RFR:Merre visz az út
Velem merre fut
Valaki feleljen ha válaszólni tud...

Egy idegen szerelem a lelkembe zár
Utamon kisér mint fekete madár

Idegen a kõ, idegen a szikla
Idegen a tûz, idegen a szikra

RFR:

xxx

Vége az útnak ,elöttem egy ház
belülrõl éget egy ismerõs láz

Megfogod a kezem, hozzám érsz
Feketén-fehéren belém égsz

RFR: xxx

-
Megfogod a kezem, hozzám érsz
Feketén-fehéren belém égsz

Egyéjszakás dal

Késõ este megérkeztem, hosszú úttól megéheztem
még azt sem tudtam , hány az óra
a szomszed meghív egy borra
A lábaim elfáradtak ,de gondjaim messze szálltak

Elmesélem az életem, és róla a véleményem,
két üveg után a szomszéd
megígérte könyvet ír még
Lángoltak a szerelmeim, szikrát szórnak a szemeim

Õ sem tudja, hogy mit tegyen ,ül az asszony az éveken
nagy a gyerek ,félre járkál
õ sem lessz jobb az apjánál
Elég köves az élet útja, amit tudtak félre rugtak

Reggel 8-kor azt sem tudtuk, kinél vagyunk, hol aludtunk
nem számoltuk a perceket,
csal elraktuk az üvegeket
A szomszéd azt állitja, ez az élet csak egy éjszaka

RFR: Egy éjszakás ez az élet, ha egy éjszakás dalba férhet
Egy éjszakás gondolatok, egy éjszakás dalba valók...

Székelyudvarhely

Egy kis pont a térképen
egy kis pont Hargita megyében
nem lehet baj ezen a tájon,
míg szûzek tanácskoznak fenn
a Csereháton.

A tanácsházán mindenki figyel,
megszületett lassan a költségvetési tétel
a pénz igenis beosztható,
de a hajléktalanra is érvényes a házadó.

Szép város, jó a kilátás
Biztosítva minden jog, ha jön ki a váltás
Engedélyezve, hogy mindenki szomját oltsa,
hisz minden 10 méterre van egy sarki kocsma.

Szép város, hozza nõtt szívem,
itt a Nagyküküllõ mindenféle színben,
sok gyönyörü híd, büszkék vagyunk rájuk,
kettõre ha rálépünk, megremeg a lábunk...

Van kit fizetnek, s kit lefizetnek
Van kit elemelnek, s kit kiemelnek
Fentrõl egy hang rám szól:"-itt nincs több hely"
-de azért szép város Székelyudvarhely.

Népdal

Esik esõ kint a mezõn
Angyal sétál fenn a felhõn
Esik esõ kinn a mezõn
Angyal sétál fenn a felhõn
A szoszéd lop kinn a kertben
Az esõ meg jól elverte.

Hadd el babám, lesz még rosszabb
Ez sem volt még nagyon rossz nap
Hadd el babám nagy a világ
nyílik máshol még sok virág.
Az utamat az ég mutatja
Vándor lelkem a szél nyugtatja.

Ráncos csizmám sárba ragadt
Fehér lovam messze szaladt
Ráncos csizmám sárba ragadt
Fehér lovam messze szaladt.
Hadd bánatom messze szálljon
Rám többé ne találjon.

E vidéket gyalog járom
Bokrok alatt szebb az álom
E vidéket gyalog járom
Bokrok alatt szebb az álom
Várjad babám, hogy hozzád szálljak
Azt akarom, hogy rád találjak.

Ülök a fa alatt

Hajamat fújja a szél
A Hold a csillagoknak mesél
A tücsök nekem zenél
Ülök a fa alatt
Csendes egy hangulat.
Ülök a fa alatt
Hallom, hogy szólítasz.

Azt súgja nekem az éj
"Tõlem sohase félj
Az életedrõl mesélj!"
Ülök a fa alatt
Csendes egy hangulat.
Ülök a fa alatt
Hallom,hogy szólítasz.

Útra kelnek a levelek
Elmennék én veletek
Elvinnélek téged is
Ülök a fa alatt
Csendes egy hangulat.
Ülök a fa alatt
Hallom, hogy szólítasz.

Léptedet hallom hátulról
A harmat lecsöppen az ágakról
Egy madár elszáll a vállamról
Ülök a fa alatt
Csendes egy hangulat
Ülök a fa alatt
Hallom, hogy szólítasz

Éjfélre jár

Éjfélre jár, minden bezár
A régi téren már senki se jár
Merre kéne menni?Mit kéne tenni?
Telik az idõ, az óra éjfélre jár.

Ülök csendben a központi téren
Egy öreg csavargó megkérdezi tõlem
Merre kéne menni? Mit kéne tenni?
Telik az idõ, az óra éjfélre jár.

A járõrkocsi elõttem megáll
A járõr gonoszan rám kiabál
Merre kéne mennem?Mit keresek itt én?
Telik ay idõ,az óra éjfélre jár.

Fölöttem az óra éjfélre jár
Szemben a sarkon egy lány hiába vár
Merre kéne mennem?Mit keresek itt én ?
Éjfélre jár,a Hold jó éjszakát kíván.

Transylvánia Blues

Orosz Iván hozzám szól
Nem talál semmit sehol
merre van Pensylvania
öreg barátom-ez itt Transilvánia.

Amerikai George hozzám szól
nem talál senkit sehol
hol van a híres Drakula
Szerinte ez Transilvánia

A perui Pedro hozzám szól
nem talál semmit sehól
merre van Európa
pedig ez Románia

A vén tolvaj hozzám szól
végre jó helyt kóborol
ez itt a lehetõség hazája
jöhet utánna Albánia.