Ott ült a Kökényesi út és a Bokros utca keresztezõdésénél sorba felállított padok egyikén. Bár mindent belepett az éjszakai havazás mégis le kellet ülnie egy kicsit. Érezte ahogy körbeveszi a hideg, ahogy zaklatja sapkája alól kikandikáló fürtjeit a fagyos szél. Ilyenkor eszébe jutnak a régi emlékek innen a térről.
Marci iskolacsengõje alig hallhatóan siklott bele a reggelbe a második utcából.
Igen... azon a nyáron mikor itt fogtuk egymás kezét, ahogy éreztem minden szavának dicséretét...... egy év múlva megkért már a gyerek miatt is, aki ott gömbölyödött a szívem alatt... azok az évek...és õ úgy ment el, ahogy jött... -gondolta magában és akkor vette észre, hogy egy hógolyót gyúrt anélkül, hogy észre vette volna.... keményre és fagyosra, mint a hétköznapok.
Felállt és zsebre dugott kézzel dacolva a fürtjeivel játszadozó szél erejével nekiindult a garzonnegyednek. Az otthagyott hógolyó a padon csöndben mártotta bele magát a ráhulló pelyhek sokaságába és csak egy dalra emlékeztető füttyszó eredt a nyomába:
Azok az évek
ott sorba jöttek
s szívünkben ott volt
a múlt és a jelen,
majd kiskocsit tolva
a Diós utcába
egy kézenfogott
szép szeptemberen.
De aztán szúrtak
az éles szavak
a fájdalom már
fájdalmat szült,
s engedtük kezünk
a zsebekbe csúszni,
minden mély csendbe
végleg szenderült.
Marci iskolacsengõje alig hallhatóan siklott bele a reggelbe a második utcából.
Igen... azon a nyáron mikor itt fogtuk egymás kezét, ahogy éreztem minden szavának dicséretét...... egy év múlva megkért már a gyerek miatt is, aki ott gömbölyödött a szívem alatt... azok az évek...és õ úgy ment el, ahogy jött... -gondolta magában és akkor vette észre, hogy egy hógolyót gyúrt anélkül, hogy észre vette volna.... keményre és fagyosra, mint a hétköznapok.
Felállt és zsebre dugott kézzel dacolva a fürtjeivel játszadozó szél erejével nekiindult a garzonnegyednek. Az otthagyott hógolyó a padon csöndben mártotta bele magát a ráhulló pelyhek sokaságába és csak egy dalra emlékeztető füttyszó eredt a nyomába:
Azok az évek
ott sorba jöttek
s szívünkben ott volt
a múlt és a jelen,
majd kiskocsit tolva
a Diós utcába
egy kézenfogott
szép szeptemberen.
De aztán szúrtak
az éles szavak
a fájdalom már
fájdalmat szült,
s engedtük kezünk
a zsebekbe csúszni,
minden mély csendbe
végleg szenderült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése